2013. október 23., szerda

A féltékenység betegség. Az ego betegsége. És nem hiába azonosíták a zölddel, azaz az epe színével, hiszen ha elönt az énem iránti imádat, mindent birtokolni akarok, mindent magamhoz akarok láncolni, be akarok kebelezni, meg akarok semmisíteni, hogy ha az enyém nem, hát másé se lehessen.
Nagyon sok kapcsolat átka az én eme roppant kelletlen és uralhatatlan betegsége.
Van aki soha nem gyógyul ki belőle.
Megmaradt annak a neveletlen, követelőző gyermeknek, aki toporzékol, ha nem ő és vágyai játszák a központi szerepet.

Sokszor gondolkodom a mintákon.
Amit a gyermekeim fele közvetítek.
Mert sokat harcolok a szabadságért is.
Az első vers, amit a gyerekeknek megtanítottam közvetlenül az Alattam a föld, fölöttem az ég, bennem a létra… mellett a Szabadság szerelem volt...
Mert tanítás rejlik benne.
Kulcsok az élethez, mint a mesékben.
Újabban a meséink is ilyen személyes kis tanítások.
A gyerekek alig várják, hogy este legyen.
Mindig mesefonalat szövök nekik az aznap megélt nehézségekből és örömökből.

A mai napé a féltékeny, birtokolni akaró király meséje volt.
Aki elfogatta az aranytollú madarat, csak hogy fogva tarthassa énekét.
Birtoklási vágya a madár életébe került volna, ha a lánya titokban meg nem szánja és el nem engedi a madarat. A lányban ugyanis bölcsesség honolt. És meg tudta mutatni édesapjának a helyes útat. Mert a bölcsesség nem korfüggő.
Már nem a régi biztonságot éljük, amikor tanácsért el lehetett menni az öregek tanácsához. Éppen ezért megingott bennünk a bizalom. És zuhanása által magával rántott mindent.

Érdekesek a játszóterek.
Nem tudom, hogy figyelted-e nincsenek hármas hinták.
Csak és kizárólag olya hinták vannak, ahol egyszerre két gyerek hintázhat egy időben, egymás mellett. Ha a játszótértervezők tudnák, hogy ez mennyi drámát szül, hát azonnal csak hármas hinták tervezésébe fognának. De nem tudják, mert ők sem bölcsek, Hitük szerint párosan szép az élet. Amikor egy harmadikat kicsinálhatunk, elűzhetünk, kifgurázhatunk - hogy mi ketten uralkodjunk a másik leigázott teteme felett.

Nekem nincs jóbarátom. Volt, de elment. És akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen, megszűnt bennem a birtoklási vágy is. Az emberemet sem féltem. Talán azóta nem. Jöhet-mehet szabadon. Ha harag van bennem az kizárólag a gyermekek igénye miatt. Magam miatt soha nem. A bölcsek a párkapcsolatban a jojo effektust dícsérik. Nekem a jojozás nem megy. Ha elengedem a kötelet, többé vissza nem pattan. Ha meg mégis, na az nem miattam válik valóra.

Barátom rengeteg van, de olyan, aki egyedüli, legjobb, kizárólagos, csakazenyém lenne, na olyan már nincs. Szabad ember lettem - akibe szabadon lehet ki és bejárni. Mindenféle kötelezettségek nélkül. És Anna gyakran kérdezi: miért engedted el apát, miért nem hívod fel ezt vagy amazt, miért nem birtokolsz?.... és a válasz mindig ugyanaz, mert nem tehetem.
A másik ember élete soha nem játékszer.
És ha mégis azt hinném, hitem a másik fényének halálát jelentené.

Balázs a kíváncsiskodás, a kérdezés fázisában tart.
Anna pedig tombol. Neki még hajtóerő a birtoklás.
Ami engem illet - ha kötödésről helytelen mintát is adok - azt mondom, a szabadságnál semmi sem értékesebb.
Mert a féltékenység beteg kötelékre utal.
Ahol egyik vagy másik, végül meg mindkettő örök halálát leli.
Ha ezt éreznéd, lépjél hát.
Ingoványos a talaj, ahol lépkedsz.
És ha a csúszás megtörénik, aligha van visszaút...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése