A mai nap kérdése - mennyi 74 lej?

Nincs rá válasz, csak olyan relatív féle.
Nekem 1o lejjel több a két gyermek havi gyerekpénze.
Nevetséges összeg.
Egy olyan országban, ahol a havi elégre bármennyire ügyes, takarékos és találékony is légy - sehogyan sem jut és marad a két normál fizetésből.

Ma jött egy asszony.
Hat gyereke van.
És az úton van.
Róma. De a róma gyerekeknek is van éhségérzetük, éppen úgy fáznak, mint a fehérek, feketék, sárgák, pontosan úgy tudnak örülni, derülni, nevetni és szomorkodni, mint mi.

Nem akarom megbolygatni a róma kérdést.
Vannak bennünk jócskán szálkák.
Közöttük is vannak normalitásra, alkalmazkodásra, együttélési szabályok betartására törekvők és seggfejek.
Pont úgy, mint közöttünk.
De mindenki érdemel egy esélyt.
Az elesettek ezret is.

Van ez az anyuka.
Ovis szinten rációban, érettségben, logikában, felelősségvállalásban.
Nem vitatom. Ki tudja milyen évek vannak mögötte.
Egyet azonban látok - úgy én, mint a vele foglalkozó kollegák: a gyermekeit szereti, gondozza, ápolja, rendezi.
Hat gyermeke mind kiskorú.
Apa nincs.
Van egy fogyatékkal élő gyerek.
A többi iskolás.
Kilakoltatták őket.
Elmondásuk szerint következik a többi róma is.
Az a hír járja, hogy kilóméterekre költöztetik Vásárhelytől.
Nem tudom.
Szó nem indul alaptalan.
A Polgármester úrat ismerve - minden lehetséges.
Ők egy kalibát hoztak létre.
Egy elhagyott garázsból.
Ott élnek.
Nincs víz, mellékhelység, villany, gáz.
Nélkülöznek mindenben.
74 lejből élnek havonta. Ennyi az egy főre eső jövedelem a családban.
Hát nem sok(k)?

Hallgattam az anyát.
Olyan fájdalom fogott el, hogy majdnem megfojtott.
És közben tudatában vagyok a mulasztásainak, a hülyeségeinek, a felelőtlenségének - de akkor is éhes, fázik, nélkülözik.

Mit mondtok?
Mi a teendő?
Hiába ajánlasz munkát - nem megy. Eddig sem ment, most sem fog. Tudja, úgysem fog megélni belőle.

Nemrégiben találkoztam egy takarítónővel.
Ő fehér.
Egyedül nevel 3 gyereket. Kiskorúak.
Öt millió lejt kap. Ha pluszban vállal, még egy annyit összeszed. Az tíz. Osztva néggyel, az annyi mint lehetetlenség. Hiszen jön a tél. A magas számlák, a drágulások, a szükségesek, a kikönyörgések....

Te Úristen.
Nekem fáj.
Mert tudok róla.
Lehetne úgy is, hogy elfordítsam a fejem.
És akkor nem fájna.
De valamiért megtalálnak engem. És jönnek, és mondják, és mutatják.

Így hát én is szajkózom - ha lenne pluszban kidobandó kiflitek, cipőtök, ruhátok, kajátok, bármitek - gyertek, keressetek meg. Egyre többen vannak.
És amikor eldobnám a megkeményedett kenyeret vagy kiflit - a levegőben megáll a kezem.
Eszembe jutnak a fényes szemeket körülvevő fehér, fekete, sárga, barna arcok.
És fájnak.
Ott bent.
Tudod...ahol a Lélek lakik.
Maga az Isten.