2013. augusztus 16., péntek

Velünk van baj gyerekek...

Állandóan egymás szemében vájkálunk, igyekszünk kenegetni a fejünkön lévő szart, hogy ne kelljen tükörbe nézzünk, de mondom én - egyedül velünk van baj.
Akkor is amikor választásoktól-választásokig nem fogtunk össze, gyülölködtünk, hagytuk, hogy a jelenlegi nacionalista, irredenta, zeneanalfabéta karmester vegye át a zenekar vezetését.
Akkor, amikor nem tudott a marosvásárhelyi politikum olyan jelölteket biztosítani, akiben az emberek bízzanak, felnézzenek, akkor is, amikor tömegestől elszaladtunk külföldre egy jobb EGYÉNI megélhetés reményében és  most is, amikor folytatjuk a harcot, soha nem tanúlva saját hibáinkból.

Egy Taiwan-i önkéntes lánnyal dolgozom együtt. Hosszú hetek óta itt van és egyre ködösebb számára a helyzet.
Kérdezi ma - milyen ünnepetek volt a tegnap?
Mondom - nagy román ünnep, aminek a mai nap a ráadása. Mi magyarok lévén, dolgozunk. A Mi ünnepünk a jövő héten lesz, húszadikán.
Hogy-hogy ti és mi?
Mondom.
Nagyon csodálkozik.
Nehezen érti.

Végül csak egyet kérdez:
- Ne haragudj, hogy tudtok ti így együtt élni?

Mondom, nem tudunk...
Nem is tudtunk, holott voltak csendesebb időszakok, de mára már azokra sem emlékszünk.

Eszembe jut, gondolataim között kószálva, hogy az asztalracsapós időszakokban a külföldön élők az elsők, akik kiabálnak, hőbörögnek, magyarkodnak, ígérgetnek, fenyegetnek - majd estére megesznek a nagy fene jólétben egy rúd szárazszalámit. Míg mi, ha kiabálunk, annak leve van, amin nem osztóznak. Az bűzlik, abból nem kérnek.

Amikor a felhívások (propaganda) megjelennek sorra - az első amit elolvasok az a hozzászólások.
Kivétel nélkl külföldről jönnek:
- kellett nektek...
- mi innen mellettetek állunk...
- ne hagyjátok...
- mutassátok meg ki a magyar...
- miénk az ország...

Mi van????????????
Mit nem értek?
Csak nekem nevetséges ez az egész?

Közben meg a kislány Budapestet akarja látni.
Segítséget kell kérjen tőlem, mert SENKI SEM BESZÉL ANGOLUL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem írok utazási társaság neveket, de ha azt mondom senki, akkor hidd el nekem.
Annyira vagyunk magyarok és emberek nem - hogy sem románul, sem angolul, de sajnos már anyanyelvünkön sem deszkurkáljuk magunkat.

Mit fog mondani ez a kis ferdeszemű gyerek rólunk, ha hazamegy?
Kálámájká möszi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése