Nemrégiben láttam egy nőt a weekenden.
Hatalmas túlsúllyal.
Egyszerű fekete egybefürdőruhában, kis fekete kendőcskével a derekán.
Nem is annyira a felsőteste volt hatalmas, mint a lábai és a feneke.
Felfigyeltem rá.
Nem a túlsúly miatt, hanem a kecsessége és nőiessége miatt.
Hosszú szőke haja, gyönyörűen befonva. Nem járt, hanem lebbent.
Annyira volt kecses, nőies, finom és meghatározhatatlanúl szép, hogy elszégyeltem magam.

Vannak nők, akiknek egy témájúk van.
A súlyuk.
Ehhez, ha intelligensebbek, akkor hozzáadódik az éppen aktuális diétájuk lefestése töviről-hegyire.
Hogy mit esznek vagy inkább mit nem, hogyan és miként.
Menekülök.
Ők azok, akik hajtogatják a két kilójukat.
És elhitetik veled, hogy tényleg van rajtuk túlsúly, pedig oh dehogy.
Egy idő után látni is kezded, pedig határozottan vékonyak.
És ismét vannak olyanok, akiken van, de diszkrétek.
Soha nem beszélnének arról, hogy éppen mivel küzdenek.
Vagy inkább kivel.
Önmagukkal.

Tömegesen veszítettük el az önbizalmunkat, kortól és nemtől független.
A lelkében minden egyes ember súlyproblémákkal küzd.
Pedig nem a súlyunkkal van baj, hanem a bennünk lakó félelmekkel.
Az elégedetlenséggel.
Az önmagunk szünni nem akaró flagellálásával.
Ha vékonyak vagyunk, amiatt - ha túlsúllyal küzdünk, akkor meg amiatt.
Minden kártya ugyanoda vezet - a külsőnkkel való elégedetlenségünkhöz.
És mi van a belsőnkkel?
A lelkünk milyen állapotban lehet?
Zsíros vagy csontsovány?
Miért nem arról beszélgetünk - hogy régen nem voltunk csendben, és jó lenne, illene egy kicsit elvonulni, magunkba utazni, mert az utóbbi időben rengeteget gonoszkodtunk önmagunkkal és a másikkal szemben.

Balázs maga az önbizalom megtestesítője.

• Olyan szép vagy kincsem...
• Tudom.

Minden vágya az idősebbekkel való baráti kapcsolat ápolása.
Kihúzza magát, hogy magasabbnak tünjön, majd elindul hódítani, mint Napoleon.
Lazán köszön.
Ilyenkor még a gesztusai is megváltoznak.
Majd nekifog hencegni.
Amikor vesztésre áll, leveszi a polóját és nagyfiúsan a sarokba hajítja - majd lazán az elviselhetetlen melegre hivatkozik.

Olyan meleg van, hogy mindjárt sokkot kapok...

Tegnap két ártatlan delikvens érkezett a gördeszkás és biciklis rámpákhoz.
Hajtányokkal jöttek.
A fiam eleve poló nélkül ment.
Kiéleztem az antennáimat.
Laza köszönés, majd rákérdez - hol laktok?
Azok mondják, hogy elég messze.
Na én itt, hangzik el a válasz.
Nem rossz a hajtányotok, csak túl nagyok a kerekek a szöktetéshez - mondja hozzáértéssel azt, amit a minap a nagyoktól hallott.
Azok meglepődnek.

Mit tudtok? - kérdezi.

Kérdez a csavarokra, szöktetésekre - mindent felsorol, amit lelkiismeretesen megtanult.
A fiúk bizonytalanok.
Egy öt éves gyerek, ennyi ismerettel?
Balázs belendül.
Odateszi őket szöktetni.
Tanácsokat ad - fél óra múlva a fiúk elmenekülnek.
Balázs elégedetten veszi a nagykerekű hajtányát, ami addig a pad mögött pihent és körözni kezd a rámpák körül.
Ő ugyanis nem tud szöktetni... - de beszélni róla annál inkább.