Átalvert a postás, vaze

A gyermekpénz, az ugye nevetségesen kicsi.
Mindenki tudja, akinek gyereke van, hogy az állam az extrém sportokat kedvelő felnőtteket, akik megisszák a szexuális együttlét levét, havi 42 lejjel jutalmazza.
Ebből elég sok mindenre futja.
Csak miheztartás végett egy nem használt gyermekcipő 8o-1oo lejnél kezdődik, míg egy használt, jó esetben nem kitaposott ára ennél az összegnél keresendő.
Na de sebaj, csak kapná az ember.

Vannak nagyon ügyes szülők, akik a gyermek születésének pillanatától kezdve gyűjteni kezdik a pénzt és amíg be nem tölti a 18-at kamatoztatják, majd szépen az így nyert jelentősebb összeget a gyerek taníttatására fordítják.

A pénz igényelhető bankon át illetve postán keresztül. Hogy utánamész, valamint, hogy kihozzák.
A kihozásos alternatíva hátránya a késés. Jön, de soha nem lehet tudni mikor, mint a Bibliai utolsó óra.

Költözésünkkel elmajmoltuk a jeles napot.
Bevallom őszintén eszembe sem jutott ez a fent említett nevetséges összeg.
Hónap végén számigálok s egyszer csak mondom, hoppá, a pénz nem jött házhoz.
Hívom a postást, aki éppen nyaral.
Kezicsókolom, így meg úgy.
Aszongya nyaral, s kérdezzem az új postást, aki őt helyettesíti.
Ok.
Kérdem.
Nem tud róla, mondja mindjárt jön az új, az nem jó?
Akár.
De hol a múlt havi, apropo?
Nem tudják, menjek a Polgár Jenő hivatalba.
Megyek.
Harmadik szobában kapok választ, miszerint a pénzt márpedig valaki felvette.

S akkor összeáll az ezerdarabos puzzle.
A postásnő...
Akinek az utóbbi hónapokban állandóan ki van ütve a szeme...
Aki gyakran ír alá mindenki helyett és tesz kisebb-nagyobb szívességeket.
Nem szeretnék ártani neki.
Pláné 8o lejért nem...
Mondják menjek, nézzem meg ki írta alá és jelentsem és követeljem...

Nyilván.
Jár.
De ezen az áron?
Így?
Mi van ezzel a nővel?
Mi a helyes ilyen esetben? Közben kiderűlt felmondott. Hát magával vitt kis pénzt.
Kacagtassam magam, vádaskodjak, pereskedjek, veszekedjek, vagy egy lazát legyintsek és tudjam jól - több is veszett Mohácsnál...