A fejlődés egy magától érthetődően - vagy nem?... -  pozitív irányú változás, gyarapodás, gazdagodás, alacsonyabb szintről egy magasabb szintre való eljutás. Igen. Nyilván nem utolsó szempont a szintek meghatározása. Mert a fejlődés ténye és fogalma relatív. Értékrendünk diverzításából fakadóan.

Nem nyújtom hosszúra a lét, nincs értelme.
Tegnap megint kilött a biztosítékom.
Nem idegrohami értelemben, hanem értetlenkedés értelmében.

Vannak kérdések, amik ha több ízben is nekiszaladsz, változatlanúl megválaszolatlanok maradnak.
Mindjárt mondok is egyet:
az elemiben volt egy társam. Fél-róma. Édesanyja gyönyörű cigányasszony, apja román. Ő magyarnak vallotta magát.
Igazi egzótikus megjelenést kölcsönzött számára a barna bőr, korom fekete, dús haj és égő kék szem.
Rendszerint az ilyen emberek szépségüknek köszönhetően sikeresek.
Mindenki kegyeibe férkőznek egyszerű és örömet okozó megjelenésükkel.
De ez a fiú nem.
Olyan mélyről volt buta, nem is buta, hanem ostoba és gonosz, hogy nem lehetett megállni mellette.
Olyan  volt mint a veszett róka.
Soha nem tudhattad mikor harap beléd.

Barátai voltak hivatalból, de szoros barátságot, ami a bizalmon alapszik, nem ápolt senkivel.
Gyakran lézengett egyedül, azon törve a fejét, hogy kinek tegyen keresztbe.

A tanárok sem kedvelték.
Buktatták nyakra-főre, ahogy tudták.
Senki nem állt ki mellette, tudván, hogy símán megharapja azt a kezet, amely enni adott neki.

Aztán, egy adott ponton eltűnt, megunva az örökös osztályismétlések sorát. Ekkora már tizenévesen volt ötödikes, úgy, hogy közben minden elemi osztályt kétszer ismételt meg.
Azt beszélték külföldre ment, majd a feledés hómályába merűlt.

Mígnem, tegnap viszontláttam.
Még a gyomrom is felfordult, semmit sem változott.
Csendben figyeltem gesztusait, mimikáját, ahogy résztvett az interakcióban azokkal, akikkel ott állt.
Éppen el akartam vonni erőszakkal a figyelmemet, amikor egy luxusjárgányhoz sétált, beült és lassan, bebiztosítva magát arról, hogy mindenki látja őt és az autót, elhajtott.

Kérdem én:
mit, hol, hogyan és milyen körülmények között változhatott ekkorát ez az ember, hogy a sikertelenség netovábbjáról ide eljusson?
Mit tudhat ő, amit más nem?
Hol és milyen pontján világosodhatott meg életének, hogy ennyi pénzre tett szert?

Mert ha mese lenne - érteném.
Ugyanis én jobban hiszek a mesékben, mint a valóságban. Logikusabb és törvényszerűbb.
Na de így...

Ne érts félre, nem irigylem, és még csak azt sem mondom, hogy nem érdelmi meg - hanem csupán csak annyi, hogy:
hogyan?....
A siker titkának felfedése mozgat.
Mert, hogy nem egyértelmű, az biztos!