Az életnek színterei vannak.
És ezekhez a színterekhez rendelődnek hozzá tárgyak, amik változhatnak.
Azaz nagyobb gyakorisággal és valószínűséggel változnak a tárgyak, mint a színterek.

A kanyar, ahol én felnőttem tele van óriás fákkal.
Ahova még nem ért a nagy favágó keze. Hatalmas mindenféle csodák, amelyeknek kissebb szél esetén nem csak levelei, hanem az ágai is külön életet élnek.
Sok a zöldterület, kevés a beton.
Itt neveltem mostanig a gyermekeimet is.
Biztonság, minden nagymozgásos játékra esély és sok pajtás.

Sok anya belebetegszik az első két évbe. Idegösszeroppanást kap a rutintól.
Én ezt a két évemet, amiből sokkal több lett a gyerekek javára - tudatosan tettem fel a rutin elfogadására.
Látom, emlékszem, élem és tudom, hogy annyira hamar elmennek a gyermekkor évei, amikor még szüksége van rám, kérdezne, játszana, megfogná a kezem - hogy holmi marhaságokért nem éri meg elvesztegetni.
Minden játék, altatás, fürdetés, öröm és fájdalom, kedvesség és símogatás az enyém volt.
És minden egyes pillanat megérte.

Amikor Anna először szólt, hogy egyedül csinálna ezt vagy azt, elmenne az üzletbe, kivinné a szemetet, vagy lemenne játszani nélkülem - leomlott a szívem vakolata.
Na nézd csak...
Elrepűlt az idő.
Szinte észre sem vettem.
Balázs alig pár hónapja lett kész az önállóságra.
Még felesben űzi.
Van hogy azt kéri hagyjam és van, hogy arra kér, hogy segítsem.
Nem erőltetem. Semmi értelme. Ha készen áll, majd szólni fog. Addig meg ő vezet. Én támasztófal vagyok.

Lassan leválnak rólam és az öröm mellett fájni fog.
De csodálni fogom a repülésük magas ívét, mert erre készültünk éveken át...

Ahogy az évek teltek elkezdtek a színterek is változni.
Egyszer a belső, majd fokozatosan a külső színterek is.
Az utóbbi évben megértünk a nagy barangolásokra is.
Hogy lábunk közi a világot és felfedezzük azt.
Amikor egy-egy lakónegyedet, játszóteret, rétet, mezőt, strandot bebarangolunk az mindig több mindenre esély.
Összehasonlítási alap, tapasztalat, félelem legyőzése, alkalmazkodás az új és váratlan helyzetekhez.
Ilyenkor nagyot beszélgetünk arról, hogy milyen más lehet az ők életük - egy más színtérnek köszönhetően.

A változáshoz valójában nem nagy dolgok, hanem egy egyszerű kis, első lépés szükségeltetik.
Ahhoz viszont erő kell.
Mert a régi, az előző mindig a húsunkba vájja a karmait.
Nehezen enged, majd letép.
De az új hamar begyógyítja a sebet.
Titka valójában nem is titok, csak annak a ténye - hogy soha ne visszafele - mert minden út előre vezet.