2013. június 9., vasárnap

Megy a gözös, megy a gözös a Somin körbe...

Annak idején - amikor még én voltam az, ami ma már jóindulattal sem vagyok - annyian voltak kérem szépen a Somostető három nagy attrakciója közül az egyiken - azaz, a kicsivonaton, hogy fürtökben csüngtek az emberek. Ha csüngeni akartál sorba kellett állnod és ki kellett várnod öt-hat túrát, amíg végre te magad is sorra kerültél, hogy vigyorgó képpel körbeutazhasd 3 km per órás sebességgel a Somostető egy részét.
De ne is menjünk ennyire messzire. Ugyanis ezelőtt olyan négy éve, amikor felújjították a vonatot - erdélyi magyarul nem tettek mást, mint lefestették és pofáúl biggyesztettek rá egy Thomas arcot, Thomas névvel, hogy mindenki biztosra tudja minek is szánták - a gyermekek éltek-haltak a kicsivonatért. Lett is helyi biznisz belőle - hamar nyomtattak polókat, csuprokat meg mindenféle dolgot - orrba-szájba Thomasról és barátairól.
Fényképeződtek előtte az emberek - mint a szovátai medve előtt és Thomas cserében büszkén dudált és boldogan eregette koromfekete füstöcskéjét a csodálatos erdő sűrűjébe.

Nos akkor, négy éve is komoly sort kellett kiállnia annak, aki fel akarta verekedni magát a kiplasztikázott Thomasra.
Thomas igazi romániai nemzetszimbólum. Egy vásárhelyi knowHow az autentikus Romániáról. Bent rothadunk, de arculatilag rendben vagyunk. Tarccsuk a lépést nyugattal. Mint a lovasszekérmegálló a román McDonalds előtt, Bukarestben. Mert ezek vagyunk mi. Ugyanis Thomason sem olajoztak meg, cseréltek ki vagy javítottak meg semmit. Csak áperté kapott egy pofát. S ennyi elég is a románnak. Hátafaszomnemkéne?...

Négy év elég is volt ahhoz, hogy Thomasból ne maradjon más, csak az arc.
A vonatot megette a göthe, de a helyes kis pofika maradt.

Ma felmegyünk. Persze, hogy első kör a kicsivonbatról szól.
Első benyomás - holt üres peron.
Na, na..., vélekedünk egyhangúlag - biztos a sok esőzés ártott meg a síneknek.
Nem...
Indulna, mondják, ha lenne utas. Álljunk meg, dudálnak és hátha sikerül még odacsalogatni hat embert. Ugyanis mi négyen plusz még hat palimadár - az éppen tíz. És ennyivel máris indulhat a kursza.
Dudálnak.
Mondják csak egyszer lehet - mert innen nem messze lakik a nemtommejikgyárigazgatója és az nem tolerálja a dudát. Egy duda nem duda. De két duda - már duda. Vallja a szuprakontroll - az uramhoz hasonlóan, az igazgató nyomán.
Lassan, de gyülekeznek a népek.
Közben diszkréten körülpislantok.

Elmondom az alkalmazottak számát:
1 darab szuprakontroll - jóalkatú cigánygyerek
A munka feladatkörei: dudálás - egyszer, nem kétszer, informálás, három vagonba beszállás, jegyek elkérése, jegyek eltevése a hátsózsebbe, mosolygás, mozdonyba beszállás, a kursza felénél a váltókar le- majd felhúzása, visszaülés a mozdonyba és elköszönés a kedves utasoktól.
Ez egy nyolc órás meló, akkora fizetéssel, mint egy pedagógusé, vagy egy állami intézményben dolgozó segítő szakemberé!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szeretlek Románia, Isten bizony szeretlek...

Mozdonyvezető.
Ebből két váltás van.
Nem hiába na...nagy a felelősség...
A szaki feladatköre: unatkozás, társalgás a kollegákkal, a mozdony karban - tartása, hiszen gyakran támaszkodik nekie - aztán felszállás, elindítás, könyöklés, unott integetés, dudálás és kész.
Fizu: kicsit nagyobb, mint a fent említett úriemberé - ergo, sokkal nagyobb, mint egy olyan pedagógusé, aki a gyermekeinknek megtanítja a betűvetést.
Imádlak Románia!!!

Vécésnő:
eleve nem csinál semmit, mer senki sem használja azt a páratlan bűzű vécét. Inkább elmegy és megreszkírozza, hogy meglásssák a csurdé seggét a fa mögött, minthogy abba a felejthetetlen húgyszagba betegye a lábát.
Fizu - akár a szuprakontrollé és sok kedves volt évfolyamtársamé.
Igen Románia - te az enyém vagy...

Takarítónő:
nem úgy tűnik, mintha csinálna is valamit.
Van.
Ha ez valami a Valami mezején, akkor jó.
Fizu, mint a fent említett kolleginájé és ahogy említettem - mint sok eggggggyetemet végzett, keményen dolgozó lelkes fiatalé, akik egyben hibásak csak: meg akarják menteni a világot. Míg a takarítónő nem. Ő csak van. Vagyok, aki vagyok - elven.

Nem nézelődöm tovább.
Elindulunk.
Hangsebességgel.
Átlag három kilóméter per óra.

A helyzet annyira patetikus - hogy végignevetjük az egészet.
A cigány zsebrevágja az egész utas jegyét, tépetlen.
Senki nem kever le neki egy nagy pofot.

A közhangulat a következő:
gyurjá vaze, ha mi má nem tehetjük...
És persze közben száguldunk.
Három kilóméter per órával
Szeretünk Románia, szeretünk naon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése