Játékos lelkigyakorlat

Mindannyian hallottuk és ismerjük azt a mondást, hogy akkor tudod igazán meg   megbecsülni a tulajdonodban lévő dolgokat, vagy a melletted élő embereket, amikor elveszíted őket.
Igaz...
De ez egy olyasféle tudás - amit hiába tudok, mert csakis akkor értem meg, ha élem is a fájdalmat.
Például - hiába intenek az idősebbek, a bölcsek tanácsa, a barátaim, jóakaróim, szüleim - hogy ügyeljek erre és erre a kapcsolatomra, ne herdáljam el, becsüljem meg... Magamnak kell átélnem a vesztességet ahhoz, hogy felismerjem a benne rejlő tanításokat is.
Tőlem bőven vett el az élet.
Igaz adott is.
Mindigis babonás félelemmel ismételgetem Jób történetét - akit és amit végképp nem tudok megérteni.
Az a Jób, akinek mindene megvolt. Próbára tevődött és ugyanazzal a sunggal - mindent el is veszített. És ezzel még mindig nincs bajom, Lófasz. A vagyon, vagyon - izikamizigo - de a család... na az valami.
Na látod ezt nem tudom megérteni. Ugyanis Jób szenved, majd feláll és újrakezd mindent - szépen előlről. Step by step. Nem hamarkodja el a dolgot. De - és itt rejlik a történet egyik legnagyobb mazsolája - nem is ragad le, nem is ragad bele a fájdalmába.
Feláll és továbbmegy.
Érted te ezt uram?....mert én nem.
Félem, tisztelet és csodálom ezt a fajta bölcsességet.

Múltkoriban elment a családom.
Nem szeretem a köldökzsinornál hosszabb távolságot.
Még nem.
Nyújtogatok - de még mellettem a helyük. És nekem mellettük.
Elmentek és mi tagadás ismét lezuhantam bétába.
Elkap a gondolat - erővel és mélységgel - hogy mi is van akkor, ha most hírtelen Jóbhoz hasonlóan - innentől kezdődően egyedül kell(ene) továbbfolytatnod?
Lenne-e élet a lelki halál után?
Volna-e cél? Motiválna-e valami, akármi, akármikor?
És tudnál-e az Isten szemébe nézni, úgy, ahogyan eddig tetted?
...
Mindenféle eszembe és lelkembe jut.
Valami mégis azt sugja továbbmennék.
Hiszen már ennyi is kegyelem.
Minden perc kegyelem.
Ajándék és kegyelem.

Amikor hazajönnek másként ölelek.
Más hangon szólnak a kérdéseim és válaszaim, hiszen az önmagam mélységeiből jövök.
Nem értik, de örülnek a melegségnek.
Én meg napokig érzem, tudom, élem - hogy mégiscsak van boldogság. Nem boldog pillanatok, hanem folyamatos öröm, jóérzés, megelégedettség.
Annak az öröme, hogy vagy és vagyok, szerethetlek és szeretsz - maradhatok és maradsz.
Minden perc - ajándék és kegyelem. A többi meg ezt kitöltő, lényegtelen nüansz.