van egy szomszédom, aki félig viccesen, félig komolyan - minden nap igyekszik elmondani a gyereknek, hogy mennyire fontos a férfi életében a nemi szerv. legrosszabb esetben - ha már semmid sincs, ugyanis kenyérkereső eszköz is lehet. múltkoriban ecseteli hogy számára nem a halál vagy a pokol lenne rémisztő, hanem az a tény, hogy a halál utáni új testel kisebb szerszámot kapna...

s így jutunk el eleve oda, hogy nem hiszek az egyenlő esélyekben.
a fiam most kezdi észrevenni - ugyebár öt évesen se - hogy vele valamiért bőkezübben bánt a természet, mint a társaival. mondja ha kisfiút lát meztelen: anya ő beteg? láttad milyen kicsi pucája volt?...

Annát a ruhák, sminkek, illatszerek és cipők hozzák lázba.
él és hal a divatos darabokért.
rettenetes az, amikor egy anyát és a lányát lassan fényévekre taszít bizonyos kérdésekben az odaadás és a megvetés. nem igaz, hogy nem tartom a lépést - minden feltételt megteremtek annak érdekében, hogy a legek között lehessen - de soha nem mulasztom el közölni vele, hogy mennyire keveset gondolok a külcsínről.

márpedig a ruha teszi az embert...
mert igenis a külső jegyek alapján ítéljük meg önmagunkat és egymást - ebben a felszínes, fogyasztáson alapuló elgonoszúlt világban.

ma mondja egy nyolcvan feletti idős bácsi - hogy nagy a baj.
a fejlődés az oka.
bezzeg annak idején...
most meg tele a világ semmi emberekkel.
Mondom - ha nem egyéb ezen gondolkom már jó ideje. Hogy akkor most mi a teendő és hogyan tovább...
Mire ő - semmi. Ez már csak rosszabb lesz, míg végül nagyon rossz.
Mindketten tudjuk, hogy ezúttal igaza van.

egy olyan világban ahol az analfabéta szüleinek van pénze könyvekre - hogy a kis édes nézegethesse a képeket - de a kis édes soha nem fogja, hanem kitépkedi a lapokat - míg az okosabbja bármit megadna egy folyóíratért, de a szülők nem képesek kiszorítani 2o lejt rá - nem szeretek élni.

abban sem, ahol az esélyek közötti egyenlőtlenség alapján versenyre kényszerűlök nálam sokkal tehetségtelenebb emberekkel. és ezt mind tudjuk. én fejet hajtok, ő meg eltapos - mert az én fejemen kapott lendület árán képes elindulni csak egy újabb eltiprás érdekében.

bánt az ellelketlenedés, a belső értékek elvetése, a gonoszság túlburjánzása, a felszínesség, az igazságtalanság - de legjobban az, hogy sajnálom a gyerekeimet. hiszen vagy beleörlődnek, vagy eltiportatnak.
ilyen az amikor 2 rossz közül kell választani egy még rosszabbat - ha van...
s akad...