2013. május 14., kedd

Van az a történet, amely szerint a hajótörött hívő küszködve az árral - forró imában kér segítséget Istentől. Megjön az első hajó, nem ül fel rá, elküldö, mondván, hogy neki az Isten küld segítséget, hisz benne, várnia kell.
Eljön a második is.
Majd a harmadik.
Végül a negyedik.
És megfullad.
Felmegy a mennybe és az Isten szemére veti - hogy ő aki ennyire hitt...és várt...és remélt...
De hiszen - mondja Isten - négy hajót küldtem a megmentésedre és egyiket sem fogadtad el.

Minden embernek vannak álmai és bármilyen csalódás érne is bennünket, él bennünk a remény, a jobbra, többre, beteljesedésre.
És van aki imádkozik a beteljesedés érdekében és ismét vannak olyanok, akik erősen akarják. Mindkét esetben a sikerre vezető út két legfontosabb alapköve - az akaraterő vagy kitartás illetve a küzdelem vagy aktív, cselekvő hozzáállás.

Nemrégiben egy elismert, sikeres és intelligens fiatal nő stresszhelyzetben előállt toporzékolását néztem végig. Egy fárasztó nap után - zsinorban, ahogy az már lenni szokott - nem úgy alakultak a dolgok ahogyan szerette volna. Mint egy láncreakció - egyik terve omlott össze a másik után.
A helyzet számomra, kivűlálló számára, aki nem voltam érzelmileg benne a szituációban - nagyon egyszerűnek tűnt. De számára nem. Valóságos dührohamot kapott és ez az állapot minden egyes valamirevaló gondolatát blokkolta.
Jó mondom, akkor állj le.
És elkezdtük sorra venni a problémákat, megoldásokkal egyetemben.
Nem telt bele öt perc - minden megoldódott.
Na nem úgy, ahogyan szerette volna - de minden a helyére került.

Életünk során számos nagyon nehéz döntést kell meghoznunk.
Szinte naponta szembesülünk a fent leírt stresszhelyzetekkel. És természetesen ilyenkor maga az idő is kruciális. Annyit azonban megtanultam ez alatt a pár év alatt - hogy ez a fajta magatartás nem segít. Alapjáratban nem értek egyet a pozitív gondolkodás körüli felhajtással, de ilyen és hasonló helyzetekben - nélkülözhetetlen.

Van nekünk egy programunk. Ami mindig annyira sokféle tevékenységgel jár amit annyira rövid idő alatt kell elvégeznünk, hogy az szinte megvalósíthatatlan.
Sokféle alternatívát kipróbáltunk már.
Több stratégiát követtünk és áttárgyaltunk.
De semmi nem bizonyul elég hatékonynak.
Kivéve a pozitív hozzáállást és a nyugalmat.
Azokkal ugyanis lehet operálni.
Ahogy valaki bepöccen - azonnal lezuhan a csapat minden tagja akcióstól mindenestől.
Na ennek van nevelő jellege. Mindannyiunk számára. Olyan mint egy extrém csapatépítő tréning - csak hatalmas következményekkel és élesben, nem in vitro.

Visszatérve a hajókhoz és a Jóistenhez - most vagyok életemnek annak a fázisában, amikor imádkozom kifele a fejem felett összecsapó hullámok alól és lassanként engedem el a hajókat. Egyiket a másik után.
Nincs bennem félelem.
Ezek nem az én hajóim voltak.
Megérzi azt az ember...
Azt már messziről tudni fogom és a kürtje is egy életen át kísér.

Ez pont olyan, mint a vénlányt házasságra erőszakolni.
Ne menjen, amíg el nem jön az ő ideje.
Azért meg pláné ne - hogy MÁSnak jó legyen.
Ha eljön majd a megfelelő - annak már messziről jele lesz - és a kürtje végigkísér egy életen át...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése