Romániai helyzetképek május elejéről

Ortodox nagyszerda lévén több román kétségek között várja az Egyház hivatalos közleményét május elseje kapcsán. Az Egyház felszólal - nagyszerda ide vagy oda - tejjes feloldozást kaptok - de csak a micsre, a sörre és egy kevés kolbászra, gretár csürkére és flekenre. De pina egész héten nincs.

Április utolsó napjaiban mindenre készen áll a tengerpart - kivéve azokat a hoteleket, moteleket és vendégházakat, ahol még javában tartanak a felújítási munkálatok.

Vama Veche hozza a formáját: nem aludni jöttünk, hanem bulizni, ember.
Megáll a lelkem időzni azon a jóképűnek nevezhető fiún, aki a következő dolgokat nyilatkozza: jó itt nekem. sok a szép lány, jó a buli, festői a környezet. ha meg megszomjazom - körbejárok, mindenkitől kapok 1 lejt, egész éjjel kijön belőle a söröm...

azonnal jön a kontraszt Mazöre, a gyűrűk ura - hátán. Mint egy dzsigoló a kurvák gyűrűjében. Vékony, részeg, ostoba, kultúrálatlan és szerencsétlen. De rengeteg a pénze, nagy a befolyása és nem kicsi a hatalma. Ha ez a luxus, külön örülök, hogy nincs benne részem...

mutatják élőben a Parlamentet. majd nem élőben is. mindegy. így es, úgy es kong. közpénzeken - teszik hozzá a riporterek... kicsinyesnek tartom. mindegy. ünnepeljen a román. minél tetvesebb valaki, annál jobban vakarózik.

az ország fiatalságának durván fele munkanélküli, vagy már az se. szépen vedd a fáradtságot és sétálj végig a főtéren vagy bármilyen korzón akármelyik napszakban - és magad is meggyőződhetsz felőle. rettenetes.
ezzel már csak az a bajom, hogy a szabadságot nagyon meg lehet szokni. utána már bármelyik munka büdös, amelyik nem miniszteri fizetéssel kecsegtet. és egyhamar ilyen ajánlataink nem lesznek a bérezés terén, azt hiszem.

megyünk a Terra Siculorum fele.
Parajdon egy fehér reverendába öltözött zarándok mellett haladunk el. gyalogos és egyedül van. siet. a hátizsákján hatalmas betűkkel írja, zarándok. gondolatban elidőzünk felette. talán Magyarországról jön, gyalog... hol hál, mit eszik, ki engedi be éjszakára?
azonnal lehetéges folytatásokat találunk ki a forgatókönyvre. és felidézzük magunkban régi zarándoklatainkat. akkoriban természetesnek tűnt. ma már elvadított a kényelem és az idő kényszeres fogalma.

nem szeretem időszakot élünk - a világ tüntet, mi az utolsó szó jogán még egyet rittyegtetünk, majd megesszük a halálraítélt fenséges vacsoráját.
az összefogással mi lesz?
tudod - mint az őszi nagytakarítás - hogy mindenki a portája tájékán - aztán kint, már egymás biztjában, közösen...
egy kis eredmény csodákra képes. egy kevéssel nagyobb a megváltásunk kulcsa is lehet...
beh szeretném...Istenem...jobban vágyom, mint eddig bármikor.