pillantás a hídról

hogy mennyire kicsi a világ, azt csak az kezdi látni, aki egészen biztosan tudja, hogy a régi szép idők nem most vannak, hanem valamikor réges régen zajlottak.
Stanley Milgram amerikai szociálpszichológus elmélete szerint - melyet nem mellesleg először Karinthy Frigyes említett meg 1929(!)-ben “Minden másképp van” című tárcagyűjteményének Láncszemek novellájában - a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy ismeretségi láncon keresztül, melyben a két végpont között maximálisan öt elem van. Tehát a mindennapi életre lefordítva ez azt jelenti, hogy bárki maximum 5 emberen keresztül el tud jutni bárki máshoz a Földön, legyen az egy jamaikai halász vagy egy japán bróker. Milgram és kutatótársai nem azt állították, hogy minden ember a Földön 6 lépésre van egy másiktól, hanem azt, hogy átlagosan ilyen hosszú úton keresztül tudunk eljutni egy ismeretlenhez (ha az természetesen aktív szociális életet él és kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezik).
aki vénülő félben van, tudja már, hogy az elmélet ugyan blöfnek tűnhet elsőre, de igaz...

édes jó anyám - még tejfeles szájú koromban azt tanította nekem, hogy fiam, ha éppen nincs rendelkezésre álló barát, akivel elmenj valahova, menj nyugodtan bátran egyedül, ugyanis nincs az a helyszín, ahol ne botlanál minimum egy közeli ismerősre, akivel végül meglepően kellemes programot pipálhattok ki együtt.

ma a gyerekeket nyakon öntöttem egy meglepetéssel. spontánul zajlottak a történések, nem hívtunk hát senkit magunkkal, hárman mentünk el.
Anna haloványan még hozzátette - hogy csak jó lett volna - de Balázs leintette mondván, meglátod majd mennyi új baráttal ismerkedünk meg.

a víz teteje még jeges volt. na de ha nyár - vizibugyi és fagyi minden mennyiségben.
ma sem volt ez másként. mondom, mehet - nehogy már majd negyven fokban hűlnének meg azok a gyerekek.
alighogy bemennek a medencébe - horogra akad egy meztelen gyermek.
tetszik nekik.
jönnek és jelentenek.
anya - nézd milyen mókás, csurdén van és nem is tudja...

épülőfélben a bizalom, már-már megtöri sikerrel a medence jegét - amikor a gyermek artikulátlanul felkiált - apa, szarnom kell.
láttad volna a tipikus apát, szorúlt helyzetben.
jajj...na...akkor hamar, gyere...azt tedd le, azt vedd fel, azt ne hozd, fussunk, szorítsd ...
futtában még visszakiált, hogy őrizzem a csomagjait.
nyilván - magától érthetődött, de nem nekem kellett a táguló gyerekkel rohannom.
visszajövet - beindul az okos tapogatózás.
a gyerekek mellé telepszik és kommunikál.
most őszintén - mit nem mond el egy kisiskolás gyerek?

nem avatkozom bele, hallgatom és tanulok:
Annával beszélget.
A: neked a feleséged hol van? tudod, nem szokás, hogy apukák strandoljanak a gyerekkel, anyukák nélkül. én ma még csak anyukákat láttam a gyerekeikkel, apákat nem.
Pasi: az asszony takarít és főz.
és a te apukád?
A: apa otthon van. főz. anya takarított, leves van, a másodikot meg megfőzi. tudod - segíteni kell. nem lehet, hogy egész álló nap a laptop vagy tévé előtt tepsedjetek.
Pasi - kiesik a bugyijából a kacagástól.
A: most mi van? nem igaz?
s hallod? te tudsz úszni?
Pasi: igen.
A: és románul?
Pasi: igen.
A: na jó. mert én most tanulok románul és úszni is. de már egy két saját technikám van. ezt például a szomszédasszony tanította. látod? pedig nem is tud úszni...
és te - hogy úszol?
Pasi: nem úszom ma. haza kell menjünk nemsokára. nem szeretném összevizezni magam...
A: hahaha - én is mindig ezt a cselet használom, ha valami olyasmit mondok, ami nem is igaz. te nem is tudsz úszni. hazudtál. s most, hogy majdnem elkaptalak - azt mondod, mentek haza...
Pasi: elpirul.

otthagyja őket és leül mellém.
nekem könnyesek a szemeim a nevetésől.
milyen jólnevelt gyermek... - mondja - talán kínjában, még nem tudom.
beindul a beszélgetés - kiderül, hogy legalább 1o közös ismerősünk van kapásból.
a nagy örömre mindenáron fizet egy fagyit. elfogadjuk - mert na, kiderül az is, hogy pap.
haza akarnak vinni.
mondjuk nem megy. talán majd egyszer, máskor, kitudja...
elmennek.

a délután még egy tucat ismerőssel és új baráttal - valamint összeégéssel folytatódik. a krémeink összesen nyolvan faktorosok. mert kenünk magunkra harmincast és ötvenest egyaránt.
felsóhajtok - régi szép idők, amikor egy marék Doina krémmel kihúztam a nyarat. és nem hetente egyszer, hanem minden nap strandoltam.