Nem tudom - ismered-e a borjú tekintetet?
Me az olyan, hogy hatalmas megelepetés hatására - pillanatok erejéig még az értelem is elszalad az emberből.
Példa erre - annak az embernek a megszokottá, védjegyévé vált tekintete, aki évek, évtizedek óta dolgozik nap mint nap annak az igazságtalanságnak a felszomálása érdekében, amiben ő maga is nyakig benne ül, de önmagáért nem tehet semmit.
Ha őszinték vagyunk - a gazdasági válság megmocskolt mindannyiunkat. Érdekes mód, azokat nem, akiknek el kellett volna gondolkodni a lébancoláson, pazarláson, tékozláson. Mert akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik amije van... - a Biblia egyetlen mondata amit egyáltalán nem értek. Látom, tapasztalom, de nem tudom hovatenni és nem tudom feldolgozni. Miértek vannak bennem - fájdalommal átitatva.

Rengeteg leszegényedett, éhező család keres meg mostanában. Napi szinten. Van, hogy egy de ütős és van olyan is, hogy legalább három-öt nyomorban élő nagycsalád kér segítséget.
Van akinek kenyérre nincs, van akiknek ruhákra nem jut, tisztálkodási szerekre, cipőkre, számlákra és sorolhatnám. Az eső is azt veri aki meztelen, ugyebár.
Van egy szerencsétlen család. Nem tudták naprakészen fizetni a számláikat - de törlesztették ahogy sikerült. Tehát nyilvánvaló volt, hogy nem rossz fizetők, hanem fizetésképtelenek. Van különbség. Persze a számlán ezt nem lehet feltüntetni.
És akkora büntetést halmoztak fel az állandó elmaradással - hogy az asszony kétségbeesetten kérdezte, hogy most mit tegyen?
Mert az egy dolog, hogy éheznek vagy fáznak - de hogy ekkora büntetéssel mit fognak csinálni...nem tudja.

Éppen ezért - úgy vagyok én ezzel a gazdasági világválság magyarázattal - hogy nos...igen...csakhogy...
Mert a nyomor nem arra telepedett rá, akinek tanúlniavalója lett volna a helyzetből, hanem arra, aki már eleve bajban volt, vagy szerencsétlen volt.
És ez nem jó. Igazságosságról már ne is beszéljünk...

Ma a gyerekek a játszótéren a következő dolgokról beszéltek.
Egy kilenc és egy hétéves:
Ha azt akarod, hogy legyen egy kertes házad - nyúlakkal, kutyával és esetleg még termőfölddel és egyéb állatokkal - nagyon sokat kell dolgoznod. Annyit kell dolgoznod, amíg bele nem halsz.

Nos...ezzel csak két bajom van:
egyik részével sem tudok egyetérteni.
Aki dolgozik, csörtet és a munka köti le - valójában nem marad ideje pénzt keresni. Ahogy élni sem. Mert dolgoznia kell, hogy még több munkája legyen. És ha még több munkája lesz, még többet kell majd dolgoznia. Nem beszélve arról, hogy a pénze csak a munkára lesz elég, nyúlakra semmiképp.
És a gyakorlat azt mutatja, hogy annak van vagy lesz valamilye - aki már vagy még nem foglalkozik a munkával.
Kapásból fel tudnék sorolni húsz olyan általam ismert embert, akinek a munkához hallomásból sincs köze - mégis, vagy annak ellenére, vagy azáltal, vagy annak köszönhetően - mindenre futotta.

Ma a gyermek, a kicsi - rettenet kiviselte magát.
Tetszik neki hogy akkor most egy kis időre beilleszkedési és viselkedési zavarai vannak.
Jó mondom.
1. ezért és ezért nem teszünk ilyent
2. megértem hogy mi váltotta ki és tartja fenn - szóval van 3 napod, hogy összekapd magad
3. amíg nem látok javulást - megvonom tőled ezt és ezt
Folytatnám, hogy aki nem viselkedik a társadalom által elvárt módon - nem viszi majd semmire és nem lesz végzettsége és munkahelye és pénze. És hirtelen rájövök, hogy egy született marha vagyok. Dehogynem. Pont azoknak lesz. A magamfajtáknak - a lelkeseknek, a naivaknak, a jóindulatúaknak, becsületeseknek és konformistáknak nem lesz semmiük.
Kihangosítom -
na jó na. Anya most butaságot mondott.
Azt hogy lesz vagy nem nem is ez dönti el. De így nem viselkedünk ezért és ezért.
Felhívjuk óvónőt, bocsánatot kérünk...gondolkodunk.

Ő a helyes magaviseleten - mely aranyat terem.
Én a hogyan legyek eredményesen gengszter, hogy piros szemű nyúlam legyen című fejezeten.