2013. május 16., csütörtök

Mit tud a gyerek?

Rendszerint nyugalmi állapotban mindent.
De a felnőtt szerkezethez hasonlóan, ha sokk éri - megtöredeznek az adatok a hardján.

Nekem amióta megvannak a saját gyerekeim egy állandó félelmem a hírtelen elvesztésük. Ha helyes megoldásnak tartaná a társadalom, még abba is belesétáltam volna, hogy a nyakukon a bőr alá kis csippeket, vagy egy vonalkódos tetkót varrassak - nevükkel, születési adataikkal és lakcímükkel. Így legalább nem élt volna bennem minden egyes kiruccanás alkalmával az a félelem, hogy elveszítem őket.
Ahogy beszélni kezdtek azonnal 2 nyelven megtanítottam minden velünk kapcsolatos ismeretre. Amit meglátásom szerint jól használhattak volna és azonnal, ha ne adj Isten eltüntek volna.

Volt egy ismerősöm, akinek a gyereke a piacon tűnt el, bevásárlás közben.
Hatalmas káosz, rengeteg feladat, vásárlás, pakolás - gyerek nincs.
Anya kétségbeesve rohangált, kereste - gyermek sehol.
Hamenve - azonnal körbetelefonált mindenkit, értesítette a rendőrséget - mondták nyugi van, a gyermek hazakerül.
Nem telt bele rövid fél óra - csengetnek az ajtón.
A gyermek áll ott nevetve.
Meséli megkapták a rokolyás cigányok. Kérdezték hol lakik. Nem tudta hírtelen. Akkor vettek neki fagyit. Megette és közben el tudta mondani. Akkor taxiba ültették és adtak 1oo lejt, hogy ne sírjon.
Rá egy hétre kérdezte a gyerek, hogy nem kell bevásárolni? Jól fogna egy kis pénz...
Az anyja nyakon verte.
Csodálkozol?

Ma is ottfelejtettek egy gyereket az oviban.
Nem szokatlan - vallják az óvónők.
Ha a szülők rendszertelenül elfoglaltak - és többen járnak a gyerekért - van alkalom amikor olyankor is eljönnek, ha óviban sincs és van olyanra is példa - hogy senki nem jön érte.
A gyerek könnyedén viselte.
Kérdezgettük - hol dolgozik anyuka.
- irodába.
Van testvéred?
- van.
Ide jár a suliba?
- igen
Hányadikos?
- 9
Kilenc éves?
- igen
Hol laktok?
- otthon.
Közel vagy távol az óvitól?
- messze.
Na ezekre varrjál gombot.
Pedig szegény szülők - fogadjunk, hogy délutánokat tanítgatták, ahogy én is az enyéimet.
Aztán egyszer csak - fél óra késéssel befut nagymama. Hogy késön szóltak és ő szegény várta a buszt, hogy ide tudjon érni.

Balázs például katasztrófálisan tájékozódik. Ha van egy hatalmas játszótér - ahol a csúszda többfele visz ki - nem találja meg, hogy melyik padon várom. Tétovázik és elbóklászik akármerre, ahol megtetszik neki valami. Ezt úgy szoktam megoldani - hogy a gyerekeimet egymásra állítom. Kicsi figyeli a nagyot, nagy a kicsit. Ők beleférnek minden lyukba - én már kevésbé.
Emellett - kiválasztunk egy repert. Egy hatalmas közös pontot, állomást, stációt - ami segíti a tájékozódásban. Például hírdetőtáblát.
Szivem ha visszajössz ide - innen balra van anya. Látod? Igen...
Közben meg magyarul és románul gyakoroltatom velük az adataikat.
Költözéskor bajban voltunk. Változtak a számok. Mondom jegyezd meg a Magureit - innen már minden megy mint a karikacsapás.

Nem tudom más szülőnek félelme-e ez? De egy biztos - mindnyájunknak szakad a hideg veríték a hátán ha hírtelen nincs meg a ránk bízott gyerek. Legyen szó a sajátunkról vagy a máséról.
Ahogy az is biztos - hogy a gyerek sokk hatására leblokkol. Azt sem tudja - amit addig igen. Tehát erre kár blazírózni. És kérdem én - hány olyan fehér van amilyenek a rokolyások a történet elején - hogy rendelkezzen akkora pszicho-pedagógiai érzékkel, hogy fagyi evés közben a gyerek megnyugszik és kiderül a lényeg?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése