Jég és woodstock, avagy jég dupla whiskey-vel

Annak idején kérem szépen amikor mi fiatalok voltunk - a trógerebbjét a szülők elengedték kilenc-tizenkettőben a barátokkal kirándulni.
Az első kirándulásom a haverekkel - 15 évesen esett meg - és eltartott valami nyolc évig. Ugyanis a jónak elég az ízét megérezni, onnan kezdve nincs megállás.

Mindenhol megfordultunk. Jégben és fagyban, tűző meleg nyárban, ősszel és tavasszal és mindegyik kirándulás valami olyasmit jelentett amit az összes többi addig nem.
Ha a gyermekeim mennének el ugyanezekre a kirándulásokra akkor két jótanáccsal látnám el őket: kevesebbet inni és jobban vigyázni magadra és a másikra. Ugyanis sokszor nem is tudom milyen kegyelem f...án menekültünk meg egy-egy ultrarizikós helyzetből.

Emlékszem két woodstockra. Az egyik egy Szentanna volt - dagasztottuk a sarat, zuhogott az eső, már a sátrak sem szolgáltak arra amiért vittük őket. Egy szál száraz ruhánk nem volt, állandóan inni kellett, hogy ne fagyjunk halálra. És az ötödik napon amikor reggeliben csomagolni kezdtünk - hétágra kisütött a Nap. Ez már csak ilyen.

A másik Homorodon volt. Olyan jégesők és felhőszakadások, hogy a sátorban a víz tetjén lebegett a hálózsák és hátizsák. Két fiatal fiú aludt a sátorban félmákosan. Soha nem felejtem el azt a képet. Ahogy horkoltak még bugyborékolt orrukon, fülükön, szájukon át a víz.
Csütörtökön kezdtünk el gondolkodni, hogy hazajövünk. De péntek este kisütött a Nap, és akkor már maradni kellett vasárnapig. Ahogy az egyezség szólt.

De volt olyan is, hogy hazajövet Gödéről - meglepetten vettük tudomásul, hogy renegeteget eshetett, mert fel volt ázva a talaj. Ott a hegyekben csodás idő volt végig. Az állomástól hazamálházva a Mokkánál hatalmas sebességgel elhaladt mellettünk egy autó és olyan hévvel priccolt fel, hogy a hajunk, szánk, zsákunk, ruhánk - mindenünk megtelt tócsavízzel. Valami húsz percen át káromkodtam (Istent nem keverve az Őt egyáltalán nem érintő dologba) egyfolytában - s még mindig maradt ötlet és düh bennem.

Az valahogy benne van a pakliban - hogy ha szervezni szeretnénk valami szabadtérit és ne adj Isten még fontos is, vagy ha kirándulni készülünk - biztosan beleszólnak az időjárási viszontagságok. Fiatalon nagy élmény tud lenni ez is - de minél idősebb az ember - annál jobban kedveli a rendszert. Nyaraláshoz - napos időt rendel, szabadtéri aktivításhoz enyhén meleg időt, csapadék nélkül és egyéb tevékenységekhez - beletörödik az esőbe - hadd örvendezzenek a termelők is ... - címen.

A gyermekek most kezdenek szembesülni az időjárás kiszámítahatlanságával, a szárazsággal, a hőséggel, a felhőszakadásokkal, a jéggel. Mindig el-elmondom, hogy mi mire jó vagy mit okoz a természetben.
Ma a jég megijesztette őket.
Jajj...nem lesz gyümölcs... - kiáltottak fel rettegve.
Lehet, hogy túlreagáljuk a dolgot, de minden esetre szeretném, ha nem csak a víz vagy a Föld napján tudatosítanák a környezetkímélő magatartást, hanem az év minden napján.
Én most kezdem megérteni azokat a dolgokat, amikkel annak idején ijesztegettek: a Napkitörésekből - amikor két óra alatt úgy összeéget a Nap, mint máskor egy hét alatt, a felhőszakadásokból - amikor csak sajánlkozni tudok azokon, akiknek két óra alatt elviszi a házát az ár, vagy a jegen, ami öt perc alatt elveri a termelők befektetett pénzét és sok fáradsággal elvégzett munkáját.