Ismerek egy családot - több ehhez hasonlót ugyan, de ennyire extrémet nem igen - akik egyszer csak leültek és a következő dolgot határozták el közösen a mentális és testi-lelki egészségük megőrzése érdekében:

- nincs többé tévézés - oly annyira komolyan, hogy azonnal a lakásban lévő összes készüléket a rokonoknak ajándékozták, akiknek természetesen leesett az álluk, hiszen alig két hónappal azelőtt hozta a hatalmas lcd-t az angyal, na de hallgattak vele, nehogy aztán vissza kelljen adniuk

- áttértek refomkonyhára - vegetarianizmus - rengeteg mag, szójakészítmény, valamint zöldség-gyümölcs mindenmennyiségben

- mindenki elszaladt a nagy sportválasztóra - egy bizonyos határidővel, amikorra találnia kellett magának egy olyan sportágat, amit napi szinten gyakorolni fog

Mondanom sem kell hogy mennyire nézték furcsán a barátok, rokonok, szülők a drasztikus változásokat.
Anyuci az elején egész felpendűlt.
Évtizedek óta először sokat és arányosan fogyott.
Új ruhatárat szerzett be - ami csinos volt, elegáns és nőies.
Fodrászhoz sietett és igyekezett a tévémentes délutánokat olvasással tölteni.
Apuka az elején nem szívesen járt haza.
A hütő üres volt, a kanapé céltalan.
A gyerekek csintalanok.
És a ház mogorva.
A gyerekek voltak azok, akik észrevétlenül símultak bele a változásba.
Ők rajzfilmet továbbra is nézhettek neten. Igaz órához kötve, na de azelőtt sem volt teljes szabadságuk a tévénézésben. Így számukra a képernyő mérete volt az egyedüli, ami megváltozott.
Éppen abban az életkorban voltak, amikor a gyerek futva eszik, hogy nehogy nélküle pördüljön egyet a sarkán a világ. Tehát mindegy volt, hogy rohanás közben müzlit, banánt, magokat vagy egy szelet szójazsírós kenyeret majszolgatnak éppen a karéj kenyér helyett a lépés kolbásszal.

Telt múlt az idő.
Anyuka csont sovány lett.
Apuka csinos, fess és ragyogó.
A gyerekek a sportba menekültek. Mindkettő kiválló eredményekkel.
Apa lassan nőt is kapott.
Kitört a háború.
Anya még soványabb lett, akár az átlátszó szkócs.
Apuci még csinosabb, ragyogóbb és fesebb.
Majd kitört a világháború.

S ez itt nem Holivud. Tehát én kérlek alásan - nem fogom neked kimagozni ennek a történetnek a végét. Rád bízom.
Hanem ehhez szeretném kötni azt, ami erről eszembe jutott.
Reggelente amíg kínozom magam egy órán át - karbantartás gyanánt - hang nélkül nézem a híreket.
Régebben ugyebár a rémhíreket a Pro tv, öt órás hírei jelentették. A többi csatornán rovatok voltak - témák - külögy, belügy, gazdaság, politika, kultúrális, stb. Tehát mindenről hírt szolgáltattak.
A Pro tvt eleve nem néztük soha a fent megnevezett órában.
Ki a fenét érdekel - hogy ki kit hogyan csinált ki?
Elég nekem a más baja...
Nemrégiben - háttérben az életünk alapzenéjeként megy a Rtl Klub esti híradója.
Megszólal az uram. Lassan ez is olyan lesz, mint a protvs horrorhírek.
Tényleg.
Igaza van...
Semmi egyéb, csak az emberokozta katasztrófák.

Ma reggel megnéztem a szokásos önkínzás közben a reggeli híreket.
Mindig mindenben annyira informált vagyok, hogy az már mindenkinek gyanús. Mindent láttam, olvastam és tudok. Na de ez az egyik titkom. Hogy te míg még lazán alszol, én már képben vagyok :)
Ma reggel is szokásomhoz híven, hang nélkül néztem végig a híreket.
Tele mindenféle rémséggel.
Estére beszorított a házba az eső. Legoztunk a gyerekekkel, miközben háttérben ment a hírek. Ugyanaz, amit reggel néztem végig. Csak imáron hanggal.
Hát fogalmad sincs, hogy nekem milyen szapora szívdobogásom lett attól.
Hogy milyen ijesztő ez a világ hangokkal - azt én el nem tudom mondani neked...

És akkor, ott abban a pillanatban értettem meg annyit annak a családnak a döntéséből - hogy nem egy rossz dolog kiiktatni az ilyen plusz stresszfaktorokat az életünkből - nem beszélve a saját gyerekeink életéről.
Mert észrevétlenül mérgeznek és betegítenek.
És ugyan minek?