Civil szervezetek vására, 2o13

Nem tudom ösmered-e azt a mondást - ahogy van, úgy írom: könnyű nagy fasszal baszni, valaki próbálná meg az enyémmel is.
S hogy mennyi de mennyi köze van ennek a kijelentésnek a nemkormányzati szervezetekhez - na azt mindjárt el is mondom.

Mutatják a sztárokat.
Beyonce, Angelina Jolie, Bill Clinton, Drew Barrymore - s még ki tudja mennyien - mind mind valami nagyon nemes cél érdekében lobogtatják meg feles dolláraikat.
Jól is van.
Hajrá.
Nekik aztán már tényleg annyi van, hogy laza könnyedséggel áldozhatnak mindenre, ami eljut reklámenedzserük szívéig. Persze az még szerencsésebb ha ők maguk indulnak el - mert rájönnek, hogy a való világ az nem egészen Hollywoodban zajlik.

Van az egyik kedvenc Biblia történetem - amelyben mindenki a fölös vagyonából adakozik a templom javára. És végül jön a szegény özvegy asszony, jóval kevesebbet tesz be mint a többiek, Jézus mégis kijelenti, hogy ő adott a legtöbbet. A tanítványok ledöbbennek. Nem globálisan gondolkodnak. Felhercsenve kérdezik, hogy miért mondja mindezt. Mignem Jézus fel is világosítja őket, hogy az özvegyasszony az összes pénzét betette, míg a többiek csak azt a részt, ami valóban pluszban volt.

Szombaton, a civil szervezetek vásárán jutott el az agyamig a jótékonykodás lényege.
Sok olyan párral találkoztam, ahol úgy a feleség, mint a férj a civil szféra béressei.
Tudod mit jelent ez egész pontosan?
2 drahmát.
Na ez az igazi jótékonykodás.
Adakozás magasfokon.
Ők tényleg azt adják amijük van.
Önmagukat, mindenestől.
Felvállalva a szegénységet - hogy másnak (is)jusson.
Bevállalva a nélkülözést, hogy legjobb szakértelmükel segítsék azokat, akik rászorulnak.

Szóval, ahogy azt mondtam - könnyű nekik... próbálnának lyukakat bedugni a miénkel.
Csakhogy a miénkről senki nem ír.
Mert az igazi sztárok ők...

Ez egy ilyen világ.