2013. május 28., kedd

Amikor lájkolom a lájkodot, mert te is lájkolod a lájkomot...

Anélkül, hogy kicsit is nagyképűnek tűnnék - elmesélem mit vettem észre.
Először induljunk ki magamból, mert úgy dukál.
Van, hogy arckönyvezés közben - megtetszik egy dolog - amit valaki posztolt vagy megosztott önmagáról és családjáról, de nem merem lájkolni, mert annak üzenetértéke lenne és na ... nem illendő.
Vagy, van úgy, hogy elolvasok valamit, ami nem fér össze az imidzsemmel, a brandel amit képviselek. És hiába tetszik, nem mondhatom, hogy tetszik - mert az adhat(na) okot arra a félreértésre, mi szerint alapjáratban értek egyet azzal az idológiával és nem csak az adott bejegyzés erejéig a nevemet.

Nekem is vannak visszajáró társaim, partnereim a blogalkotásban.
Volt első időben egy szoros tábor, akik állandóan visszajeleztek és visszajelzésük által formáltak - téma, hozzáállás, erőbedobás, jelenlét szempontjából.
Ők ma már nincsenek mellettem. Vagyis vannak - de nem láttatják magukat.
Mert akár a szerelemben - van egy kizárólagos fellángolás, ami aztán normalizálódik és ha fel-felüti a fejét, hát elfojtják, gondolom erőszakkal.

Valaki, aki elég nagy ember ahhoz, hogy ügyelnie kelljen arra, amit önmagáról közvetít - mondta, hogy minden este jól elszorakózik a meséimen, de nem lájkolhat mindent, mert az gyanús lenne. Van úgy, folytatta, hogy elolvas valamit és csak másnap lájkolja, miután már aludt rá egyet, és kiálltam a fontossági tűzpróbát.

Különben is - lehet valami a férfiolvasók kapcsán is. Ugyanis hűségesen követnek - és ezt be is merik vállalni, majd egyszer csak - varázsütés szerűen eltűnnek. Vannak, mert priviben visszajeleznek és bátorítanak - de mindezt nem vállalhatják fel a nagyközönség előtt.
Ilyenkor megkoppintja őket a barátnő, menyasszony vagy feleség?
Gondolom, hogy igen - mert mindez nem mondható el azokról, akiknek a felesége nem képviselteti magát a közösségi oldalon, elég magabiztos, elég stabil a kapcsolatuk vagy egyszerűen elég idős ahhoz, hogy ne akarja meghódítani az Everestet.

A lájk amúgy sem egy veszélytelen dolog.
Van egy konzervatív - vezető beosztásban lévő ismerősöm - aki állandóan olyan merev, mintha karót nyelt vólna.
Nem érthet túlzottan a közösségi oldalak kezeléséhez - mert szegénynek állandóan meg-megjelenik az aktivitásában - a szexel kapcsolatos cikkek, képek és posztok lázas követése. Gondolkodtam rajta, hogy szóljak-e neki. De lemondtam. Hadd érezze mindenki elég szabadnak magát a korlátlan lájkokhoz - még abban az esetben is ha szent tudatlanságból fakad.
Én csak lájkolni tudom az őszinteséget...pláné az ösztönök szintjén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése