A gyerek és a tévé

A mi gyermekkorunkat nem szőtte át a tévékészülék mint központi tárgy fontossága. Minden házban volt egy, egyetlen egy - s az is bőven elegendőnek bizonyúlt. Rendszerint fehér-fekete, ami lehető legritkábban volt bekapcsolva. De akkor kötelező módon. Mindenkinek néznie kellett amit sugároztak, mert kollektv volt és egyedi élményt biztosított.

Ha valami érdekesebb dolgot surgároztak minden bizonnyal elment vagy ugrálni, havazni kezdett a kép. Akkor eljött a tévéjavító és órákat pepecselt a láda előtt.
Máskor meg csak egyszerűen cseszni kellett egyet a tetejére és azosmódulag helyre is jött.
Egyszer egy világbajnokságot - soha nem felejtem el - úgy néztünk végig, hogy felváltva tartani kellett az antenát.
És azt sem feledem soha, hogy egyik Dallas alatt - amikor J.R., Isten nyugosztalja békében éppen valami újabb fondorlatot eszelt ki - a kép teljesen megfordúlt. Attól kezdve csak fejjel lefele sugározta a filmet. Izgatott tanácstalanságunkban - fejállásba néztük meg a film végét. De láttuk...

Ma a tévé még a legelvetemültebb családokban sem porfogó eszköz csupán.
Én nem vagyok egy nagy tévés, de például a jó filmekért kifejezetten rajongok.
Mostanában a Trónok Harca köt le éppen.
Családilag várjuk a hétfőt - az újabb fejlemények megtudakolása érdekében.
És a film, mint az élet általában, tele van mindenféle jelenettel.
Nem mindig vagy nem éppen gyermekszemnek és léleknek való. De én mégiscsak amondó vagyok, hogy a gyermeknek az anyja mellett kell látnia mindenfélét, még idejében, hogy fel tudja tenni a megfelelő kérdéseket..
Amikor a mi időnkben eljött annak a pillanata, hogy ilyen jelenetekkel szembesültünk - fogalmunk sem volt hogyan kell lereagálni. Emlékszem - az első szerelemes vagy szexjelenetet látva - még lélegezni sem mertem, nehogy megzavarjam vagy megtörjem az ismeretlen pillanat varázsát.

A Trónok Harcában is egy ilyen dömpinghez értünk.
Most nyilván - vannak alternatívák - de emellett döntöttem. Nézzük, de kérdés-felelet, minta és hozzáállás közvetítés alapon.
Régebben jobb helyeken ilyenkor a gyerek kapott egy nagy sapkát, hogy miért meri nézni a tévét.
Vagy eltakarták a szemét - hogy a végén már ő takarta el saját magának.
Vagy kikergették.
Egyik megoldás katasztrófálisabb mint a másik.
Mégis, milyen üzeneteket kap az a gyerek a szülőről, a szülői hozzáállásról és a szerelmről meg a szexről?

Ezek az információk úgyis befolynak ha nem innen hát máshonnan. És akkor jobb ha biztos helyen és ellenőrizhető forrásokból.
Ugyanis az a tény, hogy valaki tudatlan - még nem garancia az erkölcsös életre.
Ahogy természetesen az sem - hogy mindennel szembesül a megfelelő időben és helyen.
De legalább tudja, hogy bármikor elér, kérdezhet - nyitott vagyok. És nem ítélem el, hanem a világ legtermészetesebb és legmagátólérthetődőbb dolgaként kezelem. Mert életünk egyik tartópillére.

És abban biztos vagyok, hogy a szexuális nevelés, egészségnevelés és életre való nevelés - nem tizenévesen kell elkezdődjön a semmiből, hanem fokozatosan - a nulladik évtől - bővítve és pontosítva az információkat a kérdések és helyzetek függvényében.