1. Magabiztosság:
huzzuk a sátrat a civil szervezetek vásárán. Már ahogy ez lenni szokott - a négy sátor hatfele. A csövek ugyan meg vannak számozva, de egyáltalán nem egyértelmű senki számára, hogy milyen logika alapján. Vannak római és arab számok, színek és méretek.
Másfél sátor áll már, amikor végképp elakad a társaság.
Alapember mellettünk a szomszéd sátor felhúzásánál asszisztál.
Mondom gyere. Szarban a nemzet.
Nem gondol.
Jön dug, simít és húz.
Sátor áll.
Mi a tanúlság?
Elmondom:
amíg együtt gondolkodott öt ember - bizonytalan és meghatározatlan szerepben - egy hozzértő koordinátor hiányában - egyikükben sem volt annyi ön(bizalom), hogy a saját stratégiáját elfogadtassa a többiekkel. Mindenki ajánlgatott, minden egyes megoldást megpróbáltunk, nem találtuk közösen (elég)jónak. Mintha valami minden esetben hiányzott volna a helyes megoldáshoz.
És akkor odalép egy kivűlálló, aki ugyanazt a megoldási módot teljesen másként tálalja.
Egy olyan fellépéssel és hozzáállással, amihez nem fér kétség.
És ettől áll a sátor.
Ahogy minden más is.
Na ez számomra A férfitől várt viselkedésmód. És legfőbb jellemvonás. Nem a pénz, nem a hatalom, nem a pozíció - hanem ennyi. A férfias, erős, magabiztos, határozott jelenlét. Mert ettől áll, vagy ennek hiányában bukik minden.

2. Játék:
jönnek gyerekek. Mi éppen kerekesszékkel próbálunk táncolni. Miattam nem megy. Félelem van bennem az alsó végtagjaim hiánya miatt. Ha esem nincs mire támaszkodnom. Én csak ezt a reflexet ismerem. Kerekesszékkel rettenetesen ügyetlen vagyok. A gyerekeknek tetszik a játékunk. Kérdezik kipróbálhatják-e? Magától érthetődő. Sajátjaim számára is igen kedvelt játék az egymás és önmaguk kerekesszékkel való szállítgatása.
A gyerekek egyre ügyesebbek lesznek. Már megy a háttal menés, a hírtelen forgás, a befékezés és a gyorsaság és ügyesség egyben.
Megszólal az egyik - de jó lenne ebben lenni mindig...
Egymasranézünk.
Azt hiszem most jut el az agyáig amit kimondott.
Csak ajánlani tudnám MINDEN EGYES embernek, hogy 1 napig, csak egyetlen egy napig vegye fel a mozgássérültek, látássérültek vagy hallássérültek cipőjét.
Menjen el kerekesszékben munkába és a munkahelye előtt ébredjen rá arra, amit húsz éve észre sem vett - nem akadálymentesített az épület. A járdák foglaltak, a járdaszegélyek veszélyesek, az emberek megvetőek és utálatosak, mindenért meg kell küzdened ha nem szeretnél állandó visszautsításokkal szembesülni lépten nyomon és ha vécézned kell - 22o km/órával kerekezhetsz haza, mert SEHOL a városban egy akadálymentesített vécé, ahol természetes körülmények között könnyíthetsz magadon. Vannak barátaim, akik ha eljönnek otthonról, már előtte való este nem ihatnak, bármennyire szomjaznak is, aznap, nem igazán esznek és isznak, hogy ne kelljen vécére menniük.
És ez csak egy szempont ugyebár?...


3. Szerénység, tudatlanság, naivság vagy eljátszott infantilizmus?...

Ismerek egy házaspárt.
Csak néhány éve bukkantak egymásra.
Erre mondjuk, hogy súlyos.
Olyan szokatlan pár, hogy az már rettenet.
Dolgoztam velük több ízben, beszélgettünk mélyebben és futólag, vettünk részt közösen rendezvényeken - de én mai napig képtelen voltam kategórizálni őket.
Egyszerűen nincs rájuk megfelelő címke.
Sokszor megsajnálom őket és lelkiismeretfurdalásom van, mert annyira szerények és naivak, hogy az már hihetetlen.
Aztán rájátszást vélek bennük felfedezni.
És végül - az ahogy egymásra néznek és egymásról vallanak, beszélnek - mindenről meggyőz.
Egy ismeretlen világ szülöttjei és hordozói.
A társadalom hülyéi.
De ha közelebbről megfigyeled őket - felismered bennük a páratlan értéket - amelyet sem a ruha, sem a hülyeség, sem a színjáték nem képes elrejteni.

4. Önbizalom:
figyelem a strandoló embereket.
Ruhái nélkül fura az ember.
Hozzánőtt már mint a barihoz a bundája.
Szokatlan és kényelmetlenül merev pozíciókban ülnek és állnak, állandó a kontroll - a has be, mell ki - kevés az eredetiség és felvállalt természetesség.
Továbbhaladok gondolatban.
A férfiak kevésbé mervek.
Közöttük és bennük nem akkora a tét.
Tudják, hogy elsősorban nem szépségükkel hódítanak. Amelyikük meg igen - igazi nőben soha nem lesz része.
De a nők - rettenet sokfele kell eleget tegyenek.
Előszöris önmaguk fele - és ez a legnehezebb próba.
Aztán egymás fele - ez sem kutya, mert ritkán járhat sikerrel - ha meg mégis igen, irigykedés a vége.
És természetesen a férfiak fele - akiknek sokszor egy kis szemfényvesztés is elegendő a vastapsig.

Nem az a szép, aki igazán szép.
Hanem azok akik hisznek magukban.
Rettenet találó a szavunk rá.
Azok a szépek, akik kifele sugározzák - nem a szépséget, hanem a hitet a szépségről. Kivetítik önmagukból, hogy én elhihessem.
És én hinni fogom, bármi áron.
Mert ez egy varázslat.
Kifele és befele egyaránt.
Hiszem - van.
Nem hiszem - nem létezik...