2013. április 22., hétfő


Piroska és a farkas, avagy gyermekkorom nem szűkölködött pedofilok társaságától...


            Nem tudom láttaták-e, vagy megfigyeltétek-e valaha, hogy minden lánynak megvan a virágzási ideje, amikor a szépségének csúcsán, egyedi és megismételhetetlen módon kivirágzik, valósággal vonza – nemcsak a férfi, hanem a női pillantásokat is, és annyira érdekes színeiben pompázik, mintegy bemutatkozva  a világnak, hogy képtelen vagy nem nézni, nem követni, nem rámosolyogni, nem gyönyörködni benne.
 És ez a fajta megismételhetetlen virágzás, az esetek 99százalékában, nem ismétlődik meg többé, csak abban az esetben, ha beteljesedik egy igazi boldogságot adó kapcsolatban. Ha nem – lesznek még virágzó periódusai, de ennyire szép már soha nem lesz…
            Emlékszem a magaméra – és arra emlékszem a leginkább, hogy túl korán jött… Felkészületlenül ért lelkileg és a kívűlről jővő vonzalom, elismerés és pozítiv feedback – szellemileg és fizikailag egyaránt.
Tudni kell erről a virágzási periódusról, hogy a legsajnálatosabb módon, egybeesik a szülő és gyereke közötti legnagyobb konfliktusokkal. Vagy előidézi, vagy maga után vonja – tény, hogy összeegyezhetetlen vele.
És akkor annak az utjátkereső fiatal, tapasztalatlan és hiszékeny méggyereknek – nem marad más tanácsossa – ugyebár jó esetben, mint a vele egykorú barátnője vagy barátnői, akik éppen annyira elveszettek és tanácstalanok, mint ő.
Na ez az-az achillesi sebezhetőségi pont a még fejlődő lelken, illetve a még tapasztalatokat, útakat kereső kis életben, amit a nagyon okos, de nagyon gonosz emberek kihasználnak.
  Ez velem is megtörtént számtalanszor, és mai napig nem tudom felejteni ezeknek a helyzeteknek a bizarrságát. Hogy látszólag minden rendben van – látszólag az illető segíteni akar, meg akar menteni, anyád vagy apád akar lenni – a téged meg nem értő és el nem fogadó szüleid helyett – jók is az eszközei hozzá, csak valami vészcsengő egyszer csak megszólal benned, hogy valami nem stimmel… És mindez abban az esetben jó, ha idejében figyelmeztet, amikor még sikerül elszaladnod – mert ha nem, akár egész életedet kerékbe törheti.
Vannak képeim ugyanis a 66 éves farkasról, aki MINDIG várt rám az aleán, amikor nagymamámhoz mentem. És mikor mentem mamihoz??? Hát, amikor anyuékkal összekaptam. Amikor nem értettek meg és vigaszt, megértést, vagy csak egy kis mamis sütit kerestem vigasztalásképpen. És a gonosz farkas ezt pontosan tudta. És nyitott volt, segítőkész, érdeklődő, szeretetteljes, megértő, okos, intelligens, művelt, szelid tekintetű. És mindig volt ideje rám… Türelmes volt – beérte hónapokon keresztül annyival, hogy az utcán találkozott velem és elbeszélgettünk.
Hamar felismerte a gyengéimet. Minden érdekelte, ami fontos volt nekem. Egyszer véletlenül, csak mellesleg – megemlítette, hogy megkapta azt a könyvet, amit annyira rég kerestem. Felléphetek érte, de úgy is lehet, hogy a JŐVŐ HÉTEN – amikor legközelebb jövök ideadja, mert neki nemsokára el kell utaznia és nem találkozhatunk, amikor visszafele jövök. Jajj, mondom, dehogy várok, szívesen fellépek és elveszem.
És az volt az a pont, amikor hónapok óta először elárulta magát. Valami vad, férfias, zöld – fátyolszerű villanás, diadalkiáltás, öröm, nyers győzelem volt a szemében – nem több, mint egy töredék másodpercig. Utána visszarendezte szemeit, viselkedését, tekintetét, mimikáját a régi, biztonságos, ismert barátéba. De már késő volt. Éreztem, hogy futnom kell. Hazáig szaladtam. Tisztában voltam vele, hogy valami olyantól menekültem meg, amit soha nem fogok tudni kellőképpen megköszönni.
Aztán van képem a 4o-es farkasról, apám részeg, spices??? nem tudom milyen barátjáról???aki egyszer csak elhatározta egy kirándulás alatt, hogy félretesz minden skrupulust és megkerget. Azt máig sem tudom, hogy utána hogy képzelte el a történetet. Hogy senki nem jön rá, vagy hogy szeretője leszek??? Nem tudom, nem tudom, nem tudom.
Volt fiatalabb farkas is, meg egészen idős is, rámenős, meg kevésbbé rámenős, aggreszív és gyengéd, okos és nagyon ostoba… szóval rossz emlék erről a legszebb periódusból van elég.
Egy biztos – máig kísértenek ha ilyen gyönyörű lányokat látok. Hogy kiáltsam, hogy vigyázz – nem minden az, aminek tűnik, hogy leráncigáljam a nagyon rövid szoknyáját, hogy eltakarjam a habfehér melleit, hogy sálat tekerjek a finom kis nyaka köré – hogy megvédjem attól, amin senkinek nem kellene keresztülmennie, a FARKASTÓL…
A gyerekek sokszor kérdeznek: anya, igaz, hogy nem létezik a gonosz, vagy a farkas, csak a mesében? És ilyenkor sokszor elgondolkozom azon, hogy mikor, mennyit, hogyan kell elmondani ezeknek a gyerekeknek, akik egy olyan világba születtek, ami alapból hemzseg a betegebbnél betegebb felnőttektől.
És ilyenkor csak annyit szoktam mondani – feltételezem nagyon nagyon mélyen, mert tovább egyetlen kérdés sincs – hogy kincsem sajnos van Farkas is, meg gonosz is, csak annyira profin álcázza magát, hogy nem ismered fel rögtön. Éppen ezért nagyon kell vigyázni…
Hogy mire is – azt majd megtanulja, gondolom, a saját kicsi leckéiből, amit nem szenvedhetek el helyette… Bárcsak megtehetném. Bárcsak megtehetném!

PIROSKA ÉS A FARKAS

(Négy szinopszis)

1. Piroshka és a fairkash

Metro-Goldwin-Mayer

Erdő széle

Piroshka lóháton, cowboy-nadrágban, farzsebében lapos whiskys-üveg, viszi Nagymamának. Jő szembe Fairkash, szintén lóháton. Unfairkash módra el akarja rabolni Piroshkát, Nagymama váltsa ki jópénzért. Piroshka sír. Nagymama munkanélküli milliomos, ilyen kicsi összeget nem tud előteremteni. Fairkash dühös. Piroshka jobban sír. Fairkash enyhül. Piroshka bőg. Fairkash vigasztalja. Piroska zokog. Fairkash szipog. Piroshka haját tépi. Fairkash felajánlja: adja át őt a rendőrségnek, 100 000 dollár van kitűzve fejére. Piroshka átadja, a pénzt megkapja, filmsztár lesz, milliókat keres. Fairkasht bezárják Sing-Singbe. Piroshka megvásárolja a Sing-Singet, Fairkasht elveszi férjül, Itáliába mennek a nászútra. Nagymama megissza a whiskyt és áldását adja.

2. Piroschka und wolfgang

Osztrák életrajzfilm

Erdőszéle. Wolfgang ül egy fa alatt, szájharmonikázik: Eine kleine Nachtmusik. Piroschka jő, nyakban hordozható zongorán játssza a d-moll zongoraversenyt (Köchel-jegyzékszám 466.). Wolfgang szájharmonikán játssza a zenekari részt, közben beleszeret Piroschkába. Minden generálpauzában csókolóznak. A III. tétel közepén Piroschka meghal vírusos influenzában (B-vírus). Wolfgang végigjátssza a művet, megírja a Requiemet, és meghal. Zárókép: Wolfgang lovasszobra. Bal kezében Piroschka fényképe, jobbjában vadonatúj Erard-zongora. Utókor bőg.

3. Piroska, a partizánlány

Moszfilm

Erdő széle 1812-ben.

Napóleon, farkasnak álcázva, mellényzsebébe dugja hüvelykujját, hogy ne ismerjék föl. Jő Piroska Piroskának álcázva, mert tulajdonképpen partizánlány. Kosarában ennivalót visz Nagymamának: muzeális, hosszú csövű pisztolyt, kolbásznak álcázva. Farkas meg akarja enni Piroskát. Piroska meggyőzi: előételnek fogyassza el a kolbászt. Farkas rááll. Kolbász elsül. Farkas megsebesül. Lövésre előrohannak franciák. Piroska menekül, Nagymamához ér, összecsuklik. Nagymama hátára veszi, s cipeli a jéggel borított hőmezőkön. Visszajövet cserélnek.

4. Piroska megeszi a farkast

Olasz módra

Erdőnyi város. Szélén nagy zsivaj, lárma. Kunyhók konzervdobozokból. Piroska jő kombinéban. Konzervnyitóval kinyitja kunyhó ajtaját, bemegy. Odabenn teljes sötétség, de mindent látni. Jő Nagymama monsignore Farkas bíborossal. Monsignore megkéri Piroska kezét: legyen a szeretője. Piroska: No, no, no. Nagymama neorealista veszekedést rendez, Farkas ecseteli összkomfortos erdőszél előnyeit. Kondicionált lombsusogás, elektronikus rigók, automata mókusok mogyorót köpnek. Piroska ingadozik, ingadozásából naturalizmus lesz. Utána meggyónik, monsignorét leönti paradicsomos spagettivel és elfogyasztja, csak a cingulus marad meg. Nagymama bőg, cingulust eladja ócskapiacon.

(1965) Szilágyi Domokos, Élnem adjatok…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése