Nos...
Nem közkedvelt műfajom a locsolás.
Pláné így, hogy április 1.
Tiszta vicc.
Fél tizenkettő tájékán - felkiált a lányom aki puccparádéban várja az öntözőket reggel fél tíz óta: aki feltalálta ezt a szokást egy jó nagy marha volt...

Elgondolkodom a mi gyermekkori Húsvétjainkon.
Az időnek van egy olyan tagadhatatlan tulajdonsága, hogy megszépíti az emlékeket.
Mesélem nemrégiben, hogy hetven tojás festve, egy héttel azelőtt búza ültetve, sütik hada lesütve, lakás kitakarítva és ömlöttek az öntözők. Volt udvarlók, szerelemek, csapattársak, iskolatársak, barátok, szomszédok, banda és volt banda, leendő szerelmek és liliomtiprók, szülők barátai és kollegái, rokonok és egy évben egyszer látott unókatestvérek és nagybácsik.

De arról ugye nem szóltam, hogy a tizenéves kölykek berugtak mint a marha.
Mert mindenkinél csak kimérős konyak volt vagy házibor - az amitől a legjobb esetben is ugatsz. Emlékszem hogy zöldet hánytak, epét. És feküdtek estig a padon, amíg annyira helyre nem jöttek, hogy haza tudtak oldalogni. Segítséggel!...

Apák részegen, fiak részegen, szerelmek részegen - mert nagyba ment a játék.
Például, mint Oroszországban - onnan lehetett tudni magyar Húsvétkor, hogy ki a magyar, hogy segg részeg volt. Oláh Húsvétkor, hogy ki es a román, hogy segg részeg volt.
Mert nem egyszerre lettünk részegek, de mind azok lettünk - ha nem előbb, hát utóbb.

Pár éve pöciben megy.
De az asszonyok gyomrában még libeg az ideg.
Emlékeznek jól a régi időkre, amikor hetekkel előtte, majd hetekig utána fosni kellett az ünneptől, mert ha nem bánatában hát örömében, de vak világtalan kirugott a hámból.
Mert Húsvét az egy évben egyszer volt.
Arra is emlékszem, ahogy a sportoló testvéreim már reggel bocsánatot kértek anyutól az esti hazatérésük miatt. Mert borítékolva volt a berugás. Főleg az olyannak aki nem volt szokva a piával. Mert erőszakoskodtak mindenhol. És ha nem fogadtad el hát megbántottad a háziakat. Ha meg elfogadtad - hát az otthoniakat. Igazi pedagógiai szemléltetőeszköz a patt-helyzet definíciójára.

A kölykek most a pénzért mennek.
Mert így van.
Van ahol 5, van ahun tíz és van olyan is ahun húsz lejt gyűjtenek be.
Motivation...
Külső, de motiváció.
Hogy ki lehet-e hozni valami pozitívumot is a helyzetből vagy nem - nos az nevelés és szülőfüggő.
Mert visszautasítani nem lehet.
Mert akár a piával - megharagszanak.
A pénztől hányni nem lehet - ugye, mert annyi nincs, hogy megfeküdje a gyomrunkat, de cirka 1oo ron egy szar esztendőben is összeáll.
És akkor leülünk.
Megbeszéljük, hogy mire ajánlott költeni.
És közösen elmegyünk és megvesszük.

És most jön az én időm.
A munkám, nevelésem, egész évi kontribucíom eredménye.
Bemegyünk a játékparadicsomba, ahol minden a millió lej felett kezdődik és természetesen a csillagos égig terjed.
És akkor - a gyermekeim mint a jólnevelt szűz lány a csipendél bemutatón - egy két nyálfoltot elejtenek, de nem szólnak semmit.
És akkor leveszik a polcról azt amiben megegyeztünk és megkérdezik: anya, beleférek?
És akkor a szülő - nem tehet mást - letagadja az árat, hozzátesz még egy annyit és aszongya - bele, fiam, bele...