Minden viccnek fele igaz.
Van a kommunizmus kapcsán az a vicc, mely szerint 7 olyan csodát éltünk meg annak idején, melyet azóta egyetlen rendszer sem képes biztosítani

1. Mindenkinek volt munkája.
2. Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit.
3. Bár senki sem csinált semmit, a tervet 100% fölött teljesítették.
4. Bár a tervet 100% fölött teljesítették, mégsem lehetett semmit kapni.
5. Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene.
6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott.
7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.

Nemrégiben összekapunk édesanyámmal. Lehet vele vitatkozni, mert her way, or the highway. A szívás az, hogy engem is ebből a magból palántáltak ha úgy érzem hogy igazam van.
Téma - örök.

Amúgy nem tudom, hogy más így van-e, de én az urammal például mindig ugyanazon a témán kapok össze. A gyermekek. Én liberális elveket vallok, mig ő inkább autokratikus.
Anyummal is mindig ugyanazok a témák hozzák ki belőlünk a cenzurázatlan énünket.
Most is, a család anyagi biztonságának a megteremtése a téma.
Mondom anyuci, ne haragudj, én nem mondom, hogy akkor könnyebb volt, mert nem, de voltak dolgok, amiket meg tudtatok engedni magatoknak. Mig a mi esetünkben lassan teljes mértékben ellehetetlenedik a helyzet.
Persze nem ért egyet.
Szerinte nem ilyen volt a kommunizmus.
Ha mondom neki, hogy nincs időm a kolleganőmtől megkérdezni, hogy hogy van a munkaidő alatt, kinevet. Arra határozottan emlékszem, hogy ők beszélgettek, együtt ettek, kávéztak. A bérezésről ne is beszéljünk...

Ma, mintegy igazolásképpen találkozom és módon van végignézni 6 békebeli mesterember ténykedéseit. Állami intézmény alkalmazottai. Nagylelkűek, vidámak, ráérősek, mesélősek. Mielőtt a feladathoz láttak volna - először megtanácskozták, aztán nekiláttak, majd megálltak kiértékelni az első lépést, aztán folytatták. Kikapcsolták a gépet, körbenézték, meghümmögték, folytatták, közben egyet meséltek.
Jobb mint az irodai facebook - a dolgozom, dolgozom, ejsze nem látod attitűd. De messzemenően nem az igazi.
Miközben a két mester lépésekben haladt a cél fele - volt mellettük egy impegátor - aki véleményt nyilvánított. Közben felbukkant még egy mester, aztán másik kettő - s noha itt elvesztettem a fonalat, még két új arc beszólt, hogy jó lesz vagy nem.

Nem akarok én semmit mondani. De az életmóddal, életfelfogással, munkahelyi kultúrával, időmenedzsmenttel, együttműködéssel, s egyáltalán - nagy nagy bajok vannak.
Valami középút kellene, de nagyon és hamar.
Hogy legyen erőnk teljes koncentráció és figyelem birtokában dolgozni.
Hogy legyen időnk egymásra - fontos az együttműködés.
Hogy megfelelő módon le tudjuk osztani a feladatokat, részfeladatokat - hiszen ettől tiszta, érthető és átlátható lesz mindenki számára minden.
És hogy ezáltal a hozzáállásunk változzon.
Hiszen az anyáinké sem volt üdvözítő, de a miénk már egyenesen az érem túlsó oldala.
Szívből remélem, hogy majd a gyermekeink rájönnek a megoldásra és alkalmazni is fogják azt.