Amikor a kivétel állít fel szabályokat...

A környezetünkben - lásd. iskola, játszótér, környék - elég sok a roma testvér.
Első perctől arra nevelem a gyermekeket, hogy ne általánosítsanak és ne legyen bennük előítélet, mert az attól fogja megfosztani őket ami a legértékesebb az életben: a szabad gondolkodástól és a gondolkodás szabadságától.

Első felvonás - vannak fasza románok alcímmel

Ma - utolsó percben létrejött változással, el kellett menjek egy megbeszélésre, ami eredeteileg a kollegám feladata lett volna. Nincsenek véletlenek, tudom - így ott volt a helyem.
Egy elég nagy pályáztató adott találkozási felütetet és időt a nemkormányzati szervezeteknek, a tavalyi év megbeszélése érdekében, valamint az új kiírás megjelenése előtt.
Helyszín egy drága hotel a város központjában.
Előzetes elképzeléseim szerint - minden Maros megyei pályázó megjelenik és részünk lesz egy hasznos előadásban arról, ami változni fog a tavalyi kiíráshoz képest.
Ezzel szemben egy darab úriember ül egy kétszemélyes asztalnál.
És nem az a lényeg, ami ezután következett, hanem ahogyan következett.
Ugyanis - bemutatkozás után a Bukaresti színromán férfi azt mondja nekem:
- nem zavar ugye, ha tegezlek és ha magyarul folytatjuk a beszélgetést. így legalább én is gyakorolhatom a nyelvet...

Második felvonás - vannak fasza cigányok alcímmel

Balázsék játszanak a cigánybarival. Szeretem ezt a gyermeket. Őszinte, egyenes, csupa élet gyerek. Az apja kisit arébb, nem a többi szülővel, magozik egy padon. Lopva figyelem mit művel a héjakkal.
Markába gyűjti és mindegyre a szemétbe dobja.
Le sem veszi a szemét a fiáról.
Közben bakalódás támad.
Meglökik, szegénykém leesik a csúszdáról.
Apukája odaszalad:
- jól vagy fiam? mi lett?
Mondja a gyerek hogy lelökték.
Agyontetovált, agresszív cigány apuka megsimogatja a fejét és azt mondja kedvesen:
- nem akarták szivem. Apuka látta, hogy véletlen volt. Nincs semmi baj...

Harmadik felvonás - vannak fasza házasságok és válások? alcímmel

Fiam ovijában van egy ügyeletes rosszgyermek. A címke levakarhatatlan róla. Ő a rosszéskész.
Ma meséli Mamája - hogy elváltak a szülők. Harcoltak, hogy egyforma jogot kapjanak a nevelésére. Végül a törvény szerint két hetet egyik szülőnél, kettőt pedig a másiknál tölt. Senkinek nem jó. De legjobban a gyerek szenved. Nekik meg tehetetlenségükben hasad meg a szívük.

Az a nagymondás járja, hogy minden probléma megoldhatóvá szelidül, ha megfelelő szögből tekintesz rá.
S akkor ezt most hogy kellene megoldani?
- az anyuka fájdalmát
- az apukájét
- a gyerekét
- a társakét
- a cimkéjét
- a nagyszülőkét
- az óvónőjét
- a társadalomét
- az előítéletét....

Ha elhavazódom, rendszerint az első lépés megtételéig sarkallom magam. Onnan beindul a gépezet. Így vagyok az előítéletekkel is. Ha az én kettő darab gyermekembe kevesebb lesz - hátha csinálnak egy tavaszt, hamár két fecske nyarat nem is képes összehozni....