Amikor én iskolás voltam - nyolcadikból indult az első felvételi megmérettetés - kilencedik osztályba. Ijesztegették a szüleinket, rettegtettek bennünket. Nem alternatívákat adtak, hanem végletekben tanítottak meg gondolkodni és érezni. Akkoriban elég sok volt az öngyilkossági kísérlet, öngyilkosság és iskola kerülés. Mire feleszméltek, az iskolaköteles tanulók harminc százaléka elhagyta az iskolát a nyolc osztály elvégzése után.
Akkor kitaláltak nem létező rettenetes szakokat - amiknek nem tisztességes nevet adtak hanem akronímát. Így volt például az Icc, Pcd skiajóistenamegmondhatója, hogy milyen szakok.
Egy másik alternatíva volt az általános iskolákban indított kilencedik osztály. Ez es trógereknek lett kitalálva. Negyedbeli fiúk voltak, akik nyolc helyett 1o, 11re jártak be, ugyanazokhoz a taárokhoz, akik négy éven át tanították őket általánosban.
Most sem merek belegondolni, hogy hogyan zajlottak a foglalkozások.
De pozitívuma volt a dolognak, hogy így legalább elvégezték kínnal vájjal a tíz osztályt azok, akik amúgy otthon maradtak volna aludni, mert akkoriban az volt az éppen menő. A trendi.
Hosszú haj, szűk farmer és minél kevesebb iskola.

Arra már jóerőssen vonogatta a vállát a társadalom élén a tanügyi minisztériummal - hogy ez a generáció nem lett versenyképes a munkaerőpiacon. Akik meg felzárkóztak - azok voltak annak idején az igazi lúzerek. Nem voltak barátaik, nem sportoltak, nem járhattak el sehova, nem kirándulhattak - csak tanulhattak. Elmenniük a suliig és onnan haza lehetett. Barátnő nem volt, pinát nem láttak - a tévében akkoriban ilyent nem mutattak - csak kalap alatt ha valakinél videózás volt a negyedben. Éjfélig akció film és onnan vagy horrorest vagy szexfilmek éjszakája.
Tolongás volt. Pedig nem ment 3 dében és még kakast sem adtak hezzá. Volt akinek már ülőhely sem jutott, de nem soha nem írt be a panaszkönyvbe. Legközelebb hamarabb jött. Primul veni primul servit címen. Mert ugyebár új, az nem nagyon van a Nap alatt.

A felvételire visszatérve - nem csak nekik volt nehéz dönteniük, hanem mindnyájunknak igen.
Valaki mesélte, hogy a gyermekeinek Bécsben 2 alternatíva áll a rendelkezésükre. Ha jól tanultak egy erős, neves, jól felszerelt hiperszuper gimnázium, ami kulcs a jövőhöz. Ha meg kevésbé jók a képességeik, hát egy normál iskola - ahol majd mesterséget tanulnak. És kész. Annak egyetlen hátránya, hogy messze van és a gyerek az munkás lesz. Hol vagyunk mi még ettől édesanyám?...

Tavaly amikor szeptember 15-én toporogtam a valóság kapújában 2 gyermekkel a honom alatt a gutta majdnem kiütött. Én a lelkiismeretes úgy jártam, hogy hiába rendeztem el mindent idejében - a rendszer megmutatta az erejét.
Hiszek az esélyegyenlőségben - de nem a gyermekeim hátrányára, avagy fejlődésének róvására.
Akkor fútt bennünket a lágy szellő a 18-as iskola fele. Ez fél lábbal már a Tudor, de nem adnám semmiért. Most tartok ott, hogy képes lennék közelebb költözni - a kényelem kedvéért. Tehát nem a sulit hagyom, hanem kecsesen a házamat, mint a meztelen csiga.
Mert ilyen iskola még egy sehol nincs. Ahol minden egyes alkalmazott - legyen tanár vagy takarító lelkiisnmeretes, gyermekszerető, gyermekcentrikus és gondoskodó.
Tanítónőnk párját ritkítja. Én aki mindig azt mondtam, hogy a mi területünkön nem mérhető rövidtávon eredmény - most megcáfolom ezt és kijelentem, hogy a gyermekeim annyit fejlődtek egy esztendő alatt, mint másik helyen három-négy év alatt össz-vissz.

Természetesen az sem mindegy, hogy egy osztályban, egy pedagógus keze alatt - harminc vagy csupán 12 gyerek van. Hiszen nálunk mindenre és mindenkire jut idő.
És zene a füleimnek a fürdetés közben végighallgatott ének és vers, az új betű és számhalmaz, az új kérdés és közölt információ.
A nyugodt és kiegyensúlyozott gyerek - aki óbégat a vakációnak és időt szánnak arra, hogy elmesélje hogyan telt a hétvégéje, milyen élményekben volt része és éppen mi bántja.
Ahol nevén szólítják, ahogy engem is.
Ahol a család macskája is főszereplő és a hörcsögöt eliviheti iskolába.
Ahol a természetről a szabadban tanulnak - állatokról az állatkertben és a nyúlról - nyúlak között.

Ami engem illet - anyaként rájöttem - hogy a fejlődés érdekében semmilyen áldozat nem sok. Kiegyensúlyozottsággal társúlva pedig minden fáradtságot megér.

Szóval - ha elsőbe menne gyermeked és végre rájönnél, hogy nem az iskola neve a mérvadó, hanem a gyereked fejlődése - várunk szeretettel magunk közé.