vannak dolgok az életben amire meg kell érni.
állomások.
ilyen például egy-egy rövid vagy hosszabb távon az életedet, sőt azáltal a hozzád közelállok életét is befolyásoló döntés.
fel kell rá készülni.
mert ha nem veszed komolyan a felkészülést, ha nem akkor teszed meg a lépést és csak akkor ha már felkészültél rá, bizony kegyetlen következményekkel is járhat.
erre mondja a székely, hogy beletörhet a bicskád.
és a bicskatöréssel sem lenne gond. mert abban is rengeteg a tanúlság - csak hát mégiscsak jobb a kecskemegakáposzta mentén haladva, ha mindenki jól jár, mintha mindenki más jól jár - kivétel téged... mert van így. vagy van úgy is, hogy csak így van.

a dolgok nem véletlenül történnek velünk.
aki már kicsit is átélt egy ezt meg azt, teljesen elfogadhatónak tartja ezt az állítást.
vannak álmok, amikre egy egész életen át gyúrsz és nem akarnak beteljesedni.
ott vannak melletted a közvetlen közeledbe emberek, akik élik a te álmodat - nekik az a hétköznap, a rutin - tudod, hogy meg sem érdemlik, meg sem becsülik - míg te bezzeg, mit meg nem adnál érte - és egyszerűen nem kapod meg.
nem véletlen...

ha nagyon egyszerűen próbálnám megközelíteni - azt is mondhatnám - mert még nem vagy kész rá.
és akkor amikor megkapod végre - már nem az igazi.
így van ez már a valósággal.
amíg bent élem meg, a magam valóságaként sokkal szebb színekben pompázik, sokkal gazdagabban terem gyümölcsöket - mint amikor a valóságban kapom meg és ráébredek, a termés bizony a szárazságnak köszönhetően - kukacos...

így vagyok én valahogy most a saját életemmel.
egyszer csak beértem a célegyenesbe.
amikor diákként arra gondoltam, hogy mit várok el magamtól tíz év múlva - valami ilyesmi lebegett megfoghatatlanúl lelki szemeim előtt.
nem gyúrtam érte különösebb módon - csak hagytam, hogy a dolgok történjenek.
végeztem a dolgomat és nem gondoltam vele.
egy hónappal ezelőtt mondom magamnak - hogy megvan, él bennem. igaz haloványabb, de még mindig álom.
és akkor egyszer csak mondja az élet - hogy mit szólok, ha mondjuk mától ez lesz a valóságom?
és tudod mi van?
lehet, hogy nem vagyok normális - de már nem vágyom rá.
elfogadom, megbecsülöm, megélem - de ugyanakkor sajnálattal közlöm - halkan, szerényen, nem sértő módon - hogy időközben annyira jutottam, hogy éppen ennek ellenkezője tenne boldoggá.

és ez nem az állandó elégedetlenségből fakad - hogyhátilyenazemberezvaneztkellszeretni - hanem a fejlődésnek köszönhető.
hogy állomások vannak.
és ciklikusság.
és éppen amikor azt hiszem, hogy valami nekem hű be nagyon jó lenne - a következő körben ráébredek - hogy basszus - nem volt igazam.
és így van ez munkával, pozícióval, státussal, szerelemmel, valaminek a vállalásával vagy visszautasításával, kalanddal, élethosszig tartó szerelemmel és ha jól éled - őszintén és igazán - akkor az egész ki.....tt élettel.