2013. március 16., szombat

van Gyökössy Endrének egy házasságról, párkapcsolatról szól értekezése, melyben egy adott ponton határozottan kijelenti, hogy egy jól működő kapcsolat olyan mint az asztal. négy lába van. abban a percben, ahogy valamelyik lába megtörik, az asztal elbillen, vagy akár el is esik.

Nos ezen lábak egyike a szexualitás. Érdekes és elengedhetetlen láb.
Első időkben igen erős talapzattal rendelkezik - sok esetben előfordulhat az is, hogy ez a láb tartja az összes többit. Mert kevés még a pénz - azaz az anyagi láb meg-meginog, nincs meg még a lelki harmónia, a gyermeknevelésben is vannak komoly egyet nem értések - a gyermeknemzési vágy is hozhat nem várt konfliktusokat - ezzel szemben a szexus komoly stabilitással bír. Ez a talaja annak a mondatnak is nem mellesleg - hogy ha semmink sincs, akkor is ott vagyunk egymásnak...
És érdekes számomra maga a tény - hogy ahogy egyik-másik láb megerősödik, úgy gyengül meg az a láb, amely addig olyan szépen tartotta a kapcsolatot.
szintén Gyökössy mondja ki nagyon szépen,hogy

Egy óra hosszat szeretni állati dolog.
Egy évig szeretni emberi dolog.
Egy életen át szeretni angyali dolog.
Egy életen át egyet szeretni isteni dolog.


és ezzel az Istenivel valahogy akarva akaratlan melléfogunk. mert nem elég a törekvés, az akarat - igen sok kegyelem is szükségeltetik ahhoz, hogy valóban a házasság egy élethosszig szóló szövetség legyen elsősorban 2 ember között - majd a szűkebb tágabb családtagok között.
nem is tudom. létezik-e ilyesmi egyáltalán?

ismertem egy ügyes kicsi fehérnépet.
sorsa és története bárkié lehet. ma az övé, holnap az enyém...
és csodálatraméltóan akarta a házasságát éltetni, a férje kedvében járni, a gyerekét jól nevelni. nem másnak, hanem elsősorban önmagának szeretett volna megfelelni.
fiút szült, háztartást vezetett, hazavárta a férjét - aki ebben a nagy jóban - egyre távolabb és távolabb húzodott. és minél inkább távolodott a férj, annál jobban közeledett a feleség, aki nem szerette volna elveszíteni azt, amit egyik legdrágábbnak hitt a Földön. a családi békét.

és egyik alkalommal - amint éppen mosott, a mosógépben egy óvszert talált. nem lehetett a kisfiáé, az övé sem - egy személy maradt, akinek a tulajdonát képezhette. a férj. aki váltig tagadott. aztán - egy fél évnyi huzavonát követően, előkerült a nő is az óvszer végéről. mindenki mindent töredelmesen bevalott. a férj elismerte hogy egy marha volt, elmagyarázta, hogy a férfiaknak a szex nem a szerelemről, hanem teljesen másról szól - ergo, neki ez a kapcsolat nem jelent semmit. bocsásson meg a feleség és éljenek boldogan.

az asszonyka megbocsátott. sőt - nagyvonalúan felejeteni is kezdett.
mígnem egy idő után rájött arra, hogy minden egyes szexuális együttlét után megbetegszik. undor fogja el - szagokat érez, émelyeg és hasmenést kap.
felismerte azt, hogy képtelen így élni. azzal a tudattal, hogy bármikor jöhet bárki, aki beleszólhat életükbe, szerelmükbe, egymásba vetett megelőlegezett bizalmukba.

a törénet nem egy happy end.
mindenkinek párja van - csakhogy egyikük sem találta meg azt amit akkor és ott elveszített. önmagát. talán félt is keresni, nem tudom.
abban azonban biztos vagyok, hogy egy életen át szeretni, azaz az emberfelettit működtetni, nem kis kihívás. nagyon szeretném tudni, hogy valóban mit is gondol az Isten erről.
Ő képes lenne-e egy életen át tartó házasságban küzdeni? és ha igen, hogy csinálná?
mert emberfiát még nem láttam jeleskedni ebben a műfajban.
nem hiába Isteni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése