2013. március 3., vasárnap

Gyermekek számára rettenetesen ijesztő tud lenni a felnőttek illuminált állapota.
Emlékszem amikor gyerekek voltunk - rettegtünk ha valamelyik társunknak részegen jött haza az apja. Féltünk és féltettük és szinte biztosan bejósólható volt a közelgő cirkusz előszele.

Annak idején a férfiak virággal tántorogtak haza. Nagy csokor virággal és segg részegen. Volt, hogy a többször leejtett, eltaposott virágnak - már feje sem volt, de a szándék annál inkább ott élt abban - aki talán még józanon beszerezte anyjuknak a virágot.

Általában fizetés napján rugtak ki a férfiak a hámból.
De akkor tömegesen.
Hogy együtt-e vagy külön azt nem tudom - de a buli már a gyárból indult. Valószínű aztán az első kocsmánál tovább folytatták - és ki mennyire lakott távol a gyártól, annál jobban ütötte ki magát, mire hazaért.

Itt nálunk a Furnica volt a kocsmák kocsmája.
Nem is volt ember aki annak idején nem ütötte ki magát legalább havonta egyszer a Furnicaban.
Emlékszem a saját apámra.
Ő nem volt fizetésfüggő az ivásban.
Nem is látták részegen - mert rettenetes bírta a piát. Ők inkább baráti társasággal való buli alatt ittak. Bennem nincs rossz emlék erről - csak a másnapokról. Amikor nem lehetett közelébe menni mert fájt, sajgott, üvőltött és literszámra itta a Málnási vizet.
De amikor öltönyt vett - munkahelyi buli vagy évforduló vagy mitommi gyanánt - mindig elázva jött haza. Már amikor öltözött tudtam, mire lehet számítani. Ilyenkor soha nem ment autóval és mindig több lábon jött. Na de ez egy évben maximum kétszer fordult elő.

Volt itt olyan nálam sokkal szerencsétlenebb, akinek az édesapját gyakrabban hozta haza a biciklije, mint ő a saját biciklijét.
Szerintem ez egy táltos bicikli volt.
Mert szegény pasi egyedül soha nem talált volna haza.
És akkor hazatántorogtak a férfiak - jött a cirkusz - hozzávetőlegesen olyan egy-két órát tartott intenzíven - és akkor elvették a villanyt.
Mire megadták - szent volt a béke.

Történt egyszer, hogy a szomszédban hazajött éjnek idején egy idegen - tajt részegen. Akkoriban nem sűrűn zártuk az ajtót - hát benyitott és leült a konyhába.
Kijön álmosan a házigazda, hogy mégis mi a jó szar van - hát a pasas részegen ül a konyhaasztalnál és alszik.
Jó.
Rövid tanácskozás után hagyták hadd aludja ki magát - aztán reggel hazamegy. Oda ahol igazán lakik. Mert ide részegen jött haza.
Mire reggel felkeltek - a pasasnak hűlt helye volt. Elment. Soha nem tudták meg ki volt az. Egy hétre rá volt a postaládában egy cetli - hogy: köszönöm a megértést és a helyet.

Anyum mondja, hogy valamelyik este várta a barátnőjét 9re. Pontban kilenckor csengetnek. Ugyan nem egy pontos fehérnép a barátnője - de anyum készségesen nyitott ajtót mosollyal az arcán - hogy né te vénségedre még a végén pontos leszel.
Erre betántorog egy idős férfi, hulla részegen.
Anyum gyorsan bezárja az ajtót és vár.
A pasas neki a mellettünk lévő ajtónak - s elkezdi torka szakadtából rángatni.
Nem nyilik.
Erre nekiáll a miénknek. Tiszta erejéből ráncigálja és egyre idegesebb.
Fél óra után hagyja abba, majd kimegy és leül a padra.
Valószínűleg ekkor jöhetett rá, hogy mégsem itt lakik, de ha nem itt - akkor meg hol?....
Egy jó kis alvás csodákat tesz ebben az állapotban.
Húnysz egyet gubbasztva - s mire magadhoz térsz - a megoldás ott ül melletted. Csak közösen haza kell menni.
A teljességhez még egy fej nélküli csokor tartozna - de ma már nem divat az ilyesmi. Túl költséges.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése