Vannak emberek az életünkben, akikről azt hisszük, hogy fontosak és éppen úgy viszontszeretnek, kedvelnek bennünket, ahogy mi őket. Aztán - végül a szög mégiscsak kikerül a zsákból. Soha nem marad rejtett a valós szándék.

Ahogy telik mulik az idő, ráébredünk arra, hogy a kapcsolat él, amíg éltetjük - a szekér megy, amíg húzzuk,  barát keres ha szüksége van ránk és mi éltetjük a kapcsolatot - pedig nem is olyan biztos, hogy szükségünk van rá, na meg Rá.

Természetesen nehéz szembenézni azzal a ténnyel - hogy minden erőfeszítésed és önfeláldozó szereteted ellenére - csupa viszonzást nem kérő jóindulatból - a másik szarik rád. Nem várnál te sokat - de legalább annyit, hogy megtudakolja, hogy hogy vagy, felajánlja segítségét - ha bajban vagy, elhozza eszközeit - ha egy megmentő kézre szorulsz, és ne csak akkor keressen ha neki van szüksége valamire, ha neki jó a találkozás, ha ő töltődik és ha te csak adhatsz.

Sajnos nem csak baráti kapcsolatok működhetnek így.

Működnek így szerelmek, házasságok, szülő-gyerek és testvér kapcsolatok.

És míg az úgymond barátságot - könnyebben magunk mögött hagyhatjuk egy döntést követően - addig a vér és egyéb rokoni viszonyok magunk mögött való hagyásával szemben komoly problémák merülhetnek fel.

Mégis - ennek ellére vagy ezzel szemben vagy mindemellett - én úgy gondolom, sőt mi több hiszek benne - hogy egyszer ennek a nagy adakozásnak mesterségesen véget kell vetnünk.

Nem lehet egy életen át az egyik fél a megkövesedett adó, a másik meg a laza vevő, fogadó, befogadó.

Nyilván a szerepek, a megszokás, a játszmák a pokoli negatívumaik mellett tudnak adni egy biztonságos bejáratott terepet is - de kinek kell ez egy egész álló életen át?

Én most konkrétan haragszom.

Számos olyan ember van az életemben - akik keresnek ha kérnek de soha nincsenek mellettem ha adniuk kellene.

Igaz, hogy emberfeletti erőkkel felruházott hírében élek a köztudatban - én soha nem vagyok szarban, soha nem szorulok segítségre, soha nem vagyok beteg, soha nem kell pihennem - mindig ott vagyok ahol kell, folyton lehet rám számítani... s egyebek.

De én - kire számíthatok?

Persze lehet - hogy görcsösen kapaszkodom az adó szerephez.

De éppen úgy az is lehet, hogy belekényszerítenek.

Ha lenne körülöttem egy olyan élet melyben könnyen elájulhatnék - lehet hogy gyakrabban el-elájulnék.

Amikor egyetemisták voltunk - végeztünk egy ad-hoc kísérletet az egyetemen a férfiak lovagiasságáról a 21.században.

Helyszín egyetem folyósoja.

Beavatott résztvevők - 2 szép, csinos fiatal lány.

Nem beavatott résztvevők - fiatal, egyetemista fiúk, leendő mérnökök.

Évszázadokkal ezelőtt egy ledobott, leejtett zsebkendőnek - jelzés értékevolt. Aki előtt ledobták, az tudta, hogy bang van. (a bang egy aránylag új fb-s alkalmazás. melynek lényege, hogy ha megböksz valakit az ismerőseid közül, azzal mintegy tudatod, hogy szexuális kapcsolatot létesítenél vele. de ő csak akkor kapja meg a bang-edet, ha ő is megbök. tehát egy oda-vissza bangből lehet egy cyber vagy valós szex. amúgy az egész egy vicc, de máris vannak akik komolyan veszik. hogy hány valós szexuális együttlét köszönhető a bang nevű alkalmazásnak, azt még nem tudni, de folyamatban vannak a kutatások.)

A bang akkoriban nem csak szexet, hanem házassági ajánlatot is jelentett.

Nos - a 21 századi egyetemista fiúk - leendő mérnökök - egyike sem tekintette bang jelzés-értékűnek a ledobott zsebkendőt.

• 72%-uk átgázolt rajta
• 18%-uk tudomást sem vett
• 5% szégyenlősen visszaadta
• 5% székely böszme - rájuk szólt - leánka - a fődön van a zseebkeeendőőőőddd.

Most őszintén a tanúlságot?

na jó... te akarod, megmondom.

ha banget akarsz - mond ki tisztán makka - ne bornyukázz.

ha segítségre szorulsz, na azt es.

s ha valami bajod van, azt meg plánéé.