Szodoma és Gomora története a Bibliában - egyre közelebb kerül hozzánk, ahogy mindennemű viszony, kapcsolat és megnyilvánulási forma bekerül a nagy és egyre tágabb normalitás és elfogadhatóság korlátai közé.

Az emberek ugyebár a történet szerint elvetemedett életformát élnek - innen a szodomia kifejezés - mindenki mindenkivel és mindennel, mindenhogyan közösül.
Eljönnek az angyalok, hogy Ábrahámot figyelmeztessék - de ők is veszélyben vannak az erőszakoskodók támadásaival szemben.

Isten felszólítja Ábrahámot és családját, hogy hagyják el a várost, amit el kíván pusztítani az elharapodzott és megfékezhetetlen bűnökkel és bűnösökkel együtt akkől mindenki szenved.

De Ábrahám - mellesleg az egyik legérdekesebb alakja az Ószövetségnek - megveti a lábát, szembeszáll Istennel és kérni kezdi: ha ötven jó embert találok, megmenthetem-e a várost - nem talál..., de ha 45-t, 3o-t, végül öt sincs.

Ma is egyre kevesebben vannak, akiknek még belefér az elfogadhatóság és normalitás határaikba a monogámia és hűség, az ösztöneiknek és érzelmeiknek való gátszabás és a másik illetve a magam meg nem bántásának törvénytisztelete.
Elég nehéz mellesleg őszinte és törvénytisztelő módon élni, amikor egyre több dolgot kínál fel a világ egyre szélesedő tálcáján.

Kérdezik a gyerekek folyton - hogy mi a helyzet a szerelemmel - tart-e örökké, illetve a hűség - tényleg létezik-e meg hogy van-e választási jogom az őszinte életre.
Nehéz alapigazságokat megfogalmazni, mert ma már nincsenek.
Olyanokat mondok - hogy mi így élünk, én ezt szeretném, de közben minduntalan oda kell tennem - hogy más nem biztos, hogy így cselekszik és úgy is jól van ma már.

Balázst az köti le mostanában - hogy szerethet-e bárkit és ha nem, akkor mi van.
A mesében ez eléggé egyszerű.
A szegény de válogatott legény beleszeret a királylányba az is őbele és a próbák elvégzése már csak az izgalmat hivat növelni, hiszen magától érthetődő, hogy a szerelem szárnyakat ad. De ha nem is, mindenképpen motivál.

Az élet nem ilyen.
Székely gyerek hazaállít a román leánkával.
Szegény legénybe nem lesz szerelmes a gazdag leán, ezért aztán a legén simán a sárkány elé veti magát.
Jól menő házasságba belefészkeli magát a harmadik személy - és van megbocsátás meg újrakezdés, hiszen ma már mindenki ezt teszi büntetlenül. Nem baj apu - következőnél én jövök eggyel...

Nem szeretem ezt a világot.
És abban sem hiszek túlzottan, hogy megfelelő értékeket közvetítek a gyermekem fele.
Most őszintén - a tiszta lelkével, az értékeivel, az őszinteségével, a hűségével, az odaadásával - meddig él meg a mai, Szodomához és Gomorához hasonló világban?
Ki az aki nem fogja őket átbaszni?

Itt van az önkéntesség.
Ma már azt is fizetik jobb helyeken, mert semmi sincs ingyen.
Ilyent is hallottam - hogy bazd meg amikor utoljára leérdeklődtem még az ételtől szartunk...akkor persze, hogy nincs ingyen munka!
Én amikor nyolc kerek önkéntesen ledolgozott esztendő után megkaptam az első hivatalos fizetésemet arról a helyről, ahol addig soha nem kaptam pénzt - rosszul lettem. Fáztam és melegem volt, pirultam és sápadtam, reszkettem és rázott a hideg - kényelmetlenül éreztem magam és végig az volt bennem, hogy kész, gáttá - csaló vagyok.
Ilyen emberek nem kellenek. A mai normák szerint ugyanis nem értékesek hanem balfaszok. Fogalmuk sincs mennyit érnek...

Namármost - a lelkemet egyre öregebb szagúnak élem meg. Mint amikor meglátogatsz egy közel száz esztendős mamit, akinek a ruhái, bútrai, háza, teste - olyan ... olyan érdekesen lejárt szagú.
Ilyen lett a lelkem is.
Süllyed a hajó, szaladnak a népek és én nevelem a gyermekeket arra, ami már nincs. És zavar ha átbasszák őket.... Na ez a paradoxon.

De... mint Ábrahám mondom... ha maradnak ötvenen, már akkor is megérte. Hovatovább lehet, hogy ötön nem lesznek - de csak csináltam valami jót, ha abban az ötben az enyém kettő benne lesz...
Vagy nem?