Szerinted mi lett manapság az idővel?

Hova tűnt és miért van belőle egyre kevesebb?

Őseinknek még temérdek volt belőle - nagyszüleink sem bántak vele szűkmarkúan, szüleink idejéből is mindenre futotta - csak velünk van az, hogy egyre kevesebb és idővel - időnk semmire sem elég.

Gyermekként amikor hallottam azt a mondást a Dallasban, hogy time is money -  gyakran elgondolkodtam azon, hogy mekkora egy marhaság ez. Már hogy lenne pénz az idő?

Ma sem tudom.

Mert minél kevesebb idő, annál nagyobb és természetellenesebb igények - és ennek következtében kevesebb pénz.

Egymásra nem jut időnk, gyermekeink könyörgik időnket, de rájuk sem szánunk eleget - és ami a legrosszabb, hogy önmagunkra szinte soha nem jut ebből a becses időnkből. De hova is tűnik az időnk?

Ha csinálnál magadnak egy gyors és felszínes kalkulust csak a mai napodról - megdöbbenve ismernéd fel, hogy az időd javarésze a semmibe foszlik szét.

Időrabló semmiségek uralják az életedet amik észrevételnül fosztanak meg önmagadtól.

Próbáld meg lebontani egy átlagos hétköznapodat. Meghökkentő felismerések birtokába kerülhetsz. A munkádat illetően, a szabadidőd beosztását illetően - a számodra fontos emberekre szánt időt illetően. És tulajdonképpen - hiszed vagy sem, téged, azt amivé válsz és ami vagy - hatalmas mértékben befolyásolja az, akikkel a napjaidat eltöltöd.

Bagatellizálni szoktuk a kollegákkal eltöltött idő fontosságát - de ha belegondolunk, velük szinte több időt töltünk, mint a családtagjainkkal. Vagy egy-egy jó kollegával több dolgot megbeszélünk, mint saját házastársunkkal.

A saját időrabló tevékenységeinkkel való szembesülés azért jó, mert ki lehet ennek eredményeképpen tudatosan iktatni aztán olyan dolgokat, amiknek semmi helye az életünkben.

Ha elég őszinték vagyunk - rájöhetünk ennek köszönhetően arra is - hogy családtagjainkkal mennyire kevés időt töltünk el aktívan. Pl gyerekeinkkel - a nap 24 órájából nem többet, mint jó esetben is egy óra, házastársunkkal pedig ennyi vagy ennél is kevesebb - amiben még ráadásként benne van a gyeremekek bajainak és problémáinak megbeszélése, intézése, a teendők áttekintése, az anyagiak, a panaszáradat és hadd ne folytassam a kellemetlenségek sorát.

De akkor mi viszi az időt?

- a semmiségek

- a fejetlenség

- a szervezetlenség

- technikai eszközök - nem a konkrét információszerzés vagy aktív kapcsolatfelvétel - hanem a várakozások, a szervezetenség, a nem tudatos használat

Tegnap véletlenül szóba jött a vallásórás gyerekekkel - a szülők fáradtsága, türelmetlensége és időhiánya.

Ilyenek hallottam:

- anyu nem dolgozik, apu dolgozik egyedül - szegény annyit kell dolgozzon, hogy az már nem emberi, soha sincs ideje ránk.

- se anyunak se apunak nincs ideje - sokat kell dolgozzanak mert nagy a szegénység

- amikor aput kérem, hogy játszodjon velem mindig kirak a szobából - azt ordítja fáradt vagyok

- anyu azt szokta mondani - most egy kicsit hagyjál ... késöbb... - a baj az, hogy mindig most van, késöbb nem lesz soha

Nos, ezek vagyunk mi...

A baj az, hogy ezzel együtt az élet is elmegy.

Ami engem illet - én hiszek abban, hogy a tudatos döntéssel - lehet megoldásokat keresni.

Az időmanagementem felülvizsgálásával, a jobb és tudatosabb időbeosztással, a tudatos netezéssel, a tv szándékos kikapcsolásával és a család összehozásával - van remény még arra is, hogy önmagunkhoz eljussunk.

Nem akkor, amikor már késő, hanem még idejében. Amikor az élet zajlik.