2013. február 13., szerda

Szerepek és állapotok,

mielőtt a nőnek eljönne a megtisztulási időszaka - egyszerűen kiakad. Ez is egy tünet vagy jel - minden kicsit sötétebb lesz, a hangok élesebbek, a szagok bosszantóbbak, a jövő kilátástalanabb és a jelen elviselhetetlenebb.

Tegnap én is így jártam. Semmi köze nem volt ugyan a megtisztuláshoz - de rájöttem, hogy az élet annyira elviselhetetlen, hogy az már fáj. Kezdődött a lelkiekkel. Hazaért az uram, folytatódott a szellemiekkel - kiosztottam, lefestettem, meggyőztem, felvilágosítottam. A gyerekek úgy kacagtak, hogy az csuda.

Mondom kincsem - mit értettél meg te ebből az egészből?
- hát, hogy Románia katasztrófálisan szegény
- mi lojálisak maradunk mégis - ezért vagyunk buták és boldogtalanok
- hogy a gazdagok élősködnek és lopnak
- és hogy te annyira vicces voltál - ahogy másnak a hangját utánoztad, hogy azon kacagni kellett...

Igen.
Nagy vonalakban ennyi.
Uram elszaladt - hamar hozott szép piros almát. Gondolta ha nem nyugtat meg, egyik felét megmérgezi és nekem adja. Tényleg - mentségére legyen mondva - elviselhetetlenné váltam.

Lapoztunk.
Nekifogtunk mesét olvasni - szám szerint hatot - legozni és labdázni.
Egyre rosszabbul lettem.
Hamar beültem egy kád olyan hatvan fokos vízbe - hogy a bőr le is sirűlt rólam menten.
Amikor kiszálltam - jött a magyarázat.
Magas láz, izom és ízületi fájdalom és gyengeség - valamint himlős kiütések.
De nem mindenhol, csak a lehető leglehetetlenebb helyeken - intim zónákon és a számban meg az arcomon. A testemen alig hányódik egy-kettő, de se vécézni sem enni nem tudok. Mondjuk még jó is, hogy így alakúlt - mert ha nem eszem, vécéznem sem kell. Mi lenne ha ehetnék - de nehezemre esne vécézni vagy fordítva?
Máris jobb színben látok mindent!
A körülmények ugyan mit sem változtak - de a hozzáállásban van elrejtve a túlélés kulcsa.

Temérdek munka amit el kell végeznem - határidőre, feladatok, amiket nem lehet delegálni és az ajándék - himlő, ami eljuttatott oda lelkiekben és szellemiekben, hogy rá se rántsak, lehetne ez még sokkal szarabb is.
És persze még egy - ami igazán boldoggá tesz. Nem csak ma, hanem hosszútávon. Ez egy olyan mag, gondolat, amihez gyakran vissza fogok járni, feltöltődni, megerősödni, mosolyogni.
Azt mondják - hogy az élet értelmének, lényegének a kulcsa a gyermeki jelenlétben van elrejtve.
Mi lenne meggyőzőbb érv arra, hogy egy örök hülye gyerek maradtam - mint hogy 33 évesen elkapom a legidegesítőbb gyerekbetegséget - a himlőt?

Tekintetbe véve azt, hogy soha semmilyen beteg nem voltam - még a kisújjam sem volt eltörve - az élet tartogat még számomra ajándékokat.
Gondolok ilyenekre, hogy mumsz, meg skarlát illetve egyéb hülye gyerek szindrómák.

Summa sumarum - gyermeki jelenlétünk és az állandó jelenben, az időtlenségben való ténykedésünk a kulcsa mindennek.
Ezt megfontolva - örülök minden egyes szeméremajkamról lecsüngő kiütésnek - mert egyszer törénik ilyesmi az emberrel. És általában akkor, ha gyerek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése