Nyúlvadászaton

válás,

leválás,

elválás,

megválás,

kiválás,

beválás...

A kigyó is megérik néha arra, hogy levetközzön magáról egy-egy bőrt.

Tudtad, hogy ilyenkor teljesen megvakul?

El kell rejtöznie - talán még önmaga elől is - saját biztonsága érdekében. 

Ezért van az, hogy igyekszik minál gyorsabban levedleni és továbblépni.

A szakirodalom stressz-taglalásai szerint -  egészségünk megőrzése érdekében - ajánlott az öt évente való váltás...

Váltás miben?

- házastársban? - nem.

- egyre kegyetlenebbül magadra emlékeztető pofátlan gyerekeid leváltásában? - nem.

- munkahely változtatásban? - ...

- pályaváltoztatásban? - ...

Csupa olyan dolgok, amiktől a túlélésed függ.

Váltanék én, mondod, miközben mindketten tudjuk, hogy nem lehet.

Jó esetben is egy dolgot tehetsz - váltasz, de úgy, hogy közben megnyomorítod magad. A már meglévő feladataid mellé felveszel még vagy tizet. Amiktől mind a javulást várod, miközben megfulladsz a teher alatt.

Mer, házasságot amúgy sem ajánlott váltani.

Azt mondják akinek egyszer nem megy, másdoszor is kevés rá az esélye.

Én meg azt mondom - hogy menne az, de sajnos magaddal viszed a sérelmeidet, a problémáidat és a megválaszolatlan kérdéseidet, amik aztán nem hagynak kibontakozni, feloldódni és élni, na meg élni hagyni.

Ami a gyerekeket illeti - bármennyire is próbára tesznek - egy életre vállaltál érettük felelősséget. Tehát ott marad minden a régiben. Legjobb esetben is kompromisszumot köthetsz velük, amit állandóan felül kell vigyázni és meg kell újjítani - tehát ez is plusz teher lévén - önmagad megnyomorításának lehet egy újabb és hatékonyabb eszköze.

A munka...

Na az nagy falat.

Miközben éhezik a világ, és azzal nyugtatod magad és a szerencsés másikat - hogy gyere örüljünk, mert legalább van hova bemennünk reggelente - szarban vagy.

A fizetésed egyre kevesebb dolgora elég, a terhek alatt egyre jobban roskadozol és ha kicsit is realista alkat vagy jól tudod - ez az elkövetkezendő tíz évben sem fog túl sokat változni - előnyére...

Ha már nagyon éget a vedlés iránti vágy - akkor sem léphetsz, hanem még vállalhatsz.

Ez valahogy így néz ki - dolgozol látástól vakulásig a biztonság megőrzése érdekében és vállalsz plusz munkát - azzal álltatva magad - hogy ez majd jót tesz a lelki világodnak.

Mit mondhatnék?

Megértél a vedlésre.

Te teljesen vak vagy barátom.

Gyorsan rejtőzz el a legközelebbi bokorban és várd meg, amíg magad mögött hagyhatod a bőrödet - mert addig döntésképtelen vagy.

Merészeké a világ és a szerencse.

Otthon még senkit sem kerestek fel nagy ajánlatokkal.

Azokért ki kell menni.

El kell dobni mindent ami a kezedben van, hogy a másikat, a jobbat, ki lehessen fogni, el lehessen kapni.

Igen, van ennek hátúlütője, hogy nem is jobb lesz, hanem sokkal rosszabb.

De kérdem én - képes lennél megbocsátani magadnak amiatt, hogy ezt a passzot is elengedted magad mellett?

Mennyi van még az életedből?

Jó esetben is pár évtized, amit aktívan és eredményeket elérve tölthetsz el.

Ezek az élet-éveid.

Nem a nyugdíjig akarsz várni a boldogsággal, ugye?

Szaladj hát haza - lelked közepére, vesd meg jól a lábadat - nézz körül a bőrök között, melyiket is lehet felszaggatni és vakon rejtőzz el.

Állítólag a csoda utána következik.

Én most éppen a bokorból jelentek.

Ha már elkaptam az első nyulamat, minden képpen értesítelek.

Addig is maradjunk egymás bíztjában - ha már az egész világ ellenünk dolgozik...