My name is Sheep.

Black Sheep.
I'm an alcoholic...

Volt egy ember. Báránnak hívták. Fekete Bárán.
Szép családja volt - felesége, két szép, jólsikerült gyermeke. De ő csak mindig ivott.
Ivott ha bánata volt, ivott ha öröme volt, me ő volt Bárán, Fekete Bárán.

Mindenki szidta.
A feleség - aki neki tulajdonította minden bánatát.
A leánya - aki miatta szégyenkezett.
A fia - aki miatta lett életképtelen és kapcsolatképtelen.
Az anyja, mert már akkoriban is Fekete Brán volt, amikor még nem is ihatott.
Mert ő mindig ivott.

A cimborák nem szidták...
Megértették.
Mert ők is a Feketék családjának voltak leszármazottai.
A kocsmában mindenki a Feketék nemzedékéből verbuválodott össze.
Ott volt a nagy élet. Soha nem volt senki egyedül. Minden Fekete egy volt és minden Egy Fekete volt. Voltak ugyan Báránok is, de azok is előbb-utóbb mind Feketék lettek.

Fekete Bárán kedvenc hobbija a gyepmesterkedés volt.
Imádta rendezgetni a gyepet.
Nyírni, gereblyélni, tisztogatni, nyesegetni, fűsülgetni.

Nevenapjára - nem tudom azt már, hogy Fekete napra, vagy Bárán-napra, aztán kapott egy fűnyíró gépet. Nem szerette, de ezt nagyon szégyelte volna józanul elmondani.
Használgatta, hogy ne vegyék észre idegenkedését, mert mégiscsak ajándék volt, és Feketének voltak érzései, még ha feketék is voltak azok, de érzések...

De bárhányszor elévette a fűnyírót, az annyira kiakasztotta - kontrollálatlan mivoltával, kanyaríthatatlan jellemével és szófogadatlanságával - hogy utána - meg kellett részegedjen, hogy elviselje.

A kocsmában mindenkinek elmondta, hogy ez a qurva fűnyíró olyan mint ő - kontrollálatlan, neveletlen és Fekete. De nem mint ő, hanem ennek a lelke és a jelleme fekete.

Egyik vasárnap reggel - ekkor szeretett a legjobban fűvet nyírni - jó hangosan, 8 óra fele, amikor minden csendes volt és szótalan - elé akarta venni fekete lelkű fűnyíróját.
Annak ellenére, hogy tudta, hogy baj lesz belőle - délre megint be fog állni miatta - csak elé akarta venni.
De nem találta.
Ellopták.
Ezen úgy megdöbbent ő és a többi kocsmás Fekete - hogy hírtelen kijózanodtak több éve tartó delirium tremensükből.
Közösen elmentek terépiára, kimosatták több éves lelki lerakódásaikat és megalapították a Marosvásárhelyi Feketék Antialkoholista Fűnyíró társaságát. MFAF

Fő mottójuk az érintés.
Egyik legnagyobb projektjük - az Érintés Hatalma... Minden becsületes embernek gerebent alcímmel.
Nekik is lehet 2%ot adni. Részletek a nyeten.

Go busters!!!