2013. február 14., csütörtök

Már egy jó ideje mondogatom magamnak is és másnak is - inkább poénból - hogy mennyire fontos a hozzáállás, de ma leckét is kaptam belőle.

Egy érdekes élethelyzetnek voltam alanya.
És érdekes élethelyzetek után rendszerint mindig  jön a tanúlság.

Munkaügyi okok miatt beszélnem kellett negyven emberrel, akik mind hátrányos helyzetben vannak - nehéz körülmények között élnek és nagyon sok mindenben szenvednek hiányt.
Ez mindig egy tanúlságos tapasztalat.
Most egy hírt kellett megosztanom velük - de természetesen nem úgy van, hogy bejátszom és leteszem a telefont, hanem folytatódik a beszélgetés. Megkérdezem hogy vannak, ők is engem, a csapatot - és egyebek.
Figyeltem, hallgattam, hogy ki hogyan beszél. Hogy fogadja a hívást, mit oszt meg, mire kíváncsi és mit kezd azzal az információval, amit éppen átadtam.

Voltak az olyanok mint elég gyakran én - ez a típus a saját életét keseríti meg. Nem pesszimista - hanem pesszimista-realista. Mindent jól lát, élesen, értelmesen végiggondol, bukási elméleteket gyárt - idővel egyre jobbakat, amikbe rendszerint bele is sétál.
Ezekben az emberekben nem volt öröm. Csak a negatívumra fókuszáltak, a bajra - jajjj...csőstől jön a baj... - mondogatták az általam is közkedvelt szállóigét.

Volt a szerény-bizakodó kategória.
Ők már elég sokat kaptak a fejükre ahhoz, hogy teknőc-óvatossággal nézzenek a jövőre - de csak elődugják a fejüket, ha már biztonságban érezhetik magukat.
Nehezen vették fel a telefont - félve hallgattak végig, majd amikor hallották a hírt - örömmel köszönték és képesek voltak ezt maximálisan kifejezni.

És akkor sarkítva - volt egy harmadik kategória.
Ez az állapot megjegyzem - nem szarfüggő - ahogy az összes többi sem!
Ők egy belső örömmel emelték fel a kagylót, széleset köszöntek - tele voltak megosztható pozitívumokkal és a jó hírt magától érthetődőnek vették. Nézd....az élet nem szép, hanem gyönyörű - címen.

És akkor a tanúlság.
Valaki meséli éppen ma, hogy a férje keres 8ooront, amiből elingáz 3oo-t. Ő anyóssát gondozza - kap 3oo-t. Vásárhelyről költöztek falura, hogy az anyóst gondozni tudják, mert Alzheimeres. És lassan tíz éve nincs fürdőszobájuk. Tudod mit jelent ez egy olyannak, aki fürdős létbe született?...
Kölcsönt vennének fel. Mert kéne az a fürdő. Honnan, hova, hogyan?...
És bizakodó és boldog és tele van erővel meg életkedvvel. Tervekkel - hogy egyszer majd csak jobb lesz...

Hozzáállás kérdése minden.
Nem a szar szintjének az adataié, hanem azé, ahogy én a szar szintjét érzékelem.
Tehát - tudnak jó dolgok történni az emberrel, csak meg kell tanulnia beengedni azokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése