Ma lementem kutyába.
A gyerekek befújták magukat parfümmel. A gyermek az apja ünneplőjével, a leánka az én letűnt idők szép emléke parfümömmel.
És szagot veszítettem. Nem találtam a gyermekeimet. Kerestem azt a kiskutya szagot, keveredve bőr illattal és az öblítő széllel keveredő szagával és nem volt.
Én amúgy egy nagyon szagérzékeny ember vagyok.
Szeretem a szagokat.
Segítenek a tájékozódásban.
Így fogtam meg a legjobban működő kapcsolataimat is.
Például a férjemet. Jobban szeretem a szagát mindennél.
A parfüm elég sokat tud rontani a dolgokon.
De van úgy, hogy eltalálják - ritka ugyan - de ilyenkor segít.
Nekem is van olyan illatom, amit már majdnem tíz éve viselek. Közel áll hozzám.
Apumtól gyakran kapok parfümöt ajándékba.
Egyszer egy kurvást kaptam. Ilyen vérvörös üvegcsében volt, valami nagy név mögé rejtőzve. Szerettem - mert azt hozta ki belőlem, amit apum egyszer látni akart bennem...vagy látott. És jól esett. Mert egy talpraesett, erős, öntörvényű nő képe volt, szagnak álcázva magát.
Amikor azt viseltem - teljesen rossz pasik figyelmét keltettem fel. Akikkel soha nem tudnék egy hullámhosszra keveredni még módosúlt tudatállapotban sem.
Na ezért rossz a rossz választás.
Talán okolhatók miatta tönkrement kapcsolatok is. Én hiszek ebben.
Van akin nincs illatszer. De jobb is.
Például a Padtársam... Na őt - bocsánat István - azért szerettem annyira pótolhatatlanúl nagyon, mert legönsanyargatóbb fogyókúráim közepette - lágy pirítós keveredve kínai gyülölcsteával - szaga volt. Ittam az illatát. Nem illatszer volt, hanem a bőréből áradt. Minden egyes reggel. Volt hogy éhségemben behúnytam a szemem és nagyokat szippantottam belőle. Nem ültem volna sehova melőle. Kellett mint a lágy, meleg kenyér.
Szóval az orr az nagyon kell.
Megmutatja, hogy van jövőd vagy nincs jövőd amellett az ember mellett, aki éppen odakeveredett a szaglószerved elé.
Használd hát, azért van.
Húnyd be a szemedet és szippants jó mélyet abból, aki melletted áll.
Egyszer elvittem a kazimat javíttatni.
A Tudorba volt a mindentudó, aki javított.
Amikor beléptem - behúnyta a szemét, jó mélyet szippantott és azt mondta: magának olyan jó Maros szaga van.
Na egyből tudtam, jó helyre kerül a kazi.
Azóta is megy. Éljen a Maros...