Just gipsy

Többször mondtam már, hogy én egy romafiliás ember vagyok. Gyermekkoromat mélyen meghatározták az ezzel a kultúrával való átszövések illetve azon képviselői, akikkel interakcióba léphettem.

Azokért, akik küzdenek a gyerekeik tanítattásáért, az előbbrejutásért, a túlélésért - egyenesen rajongok.

Itt van Ildi.

Nem tudni hány éves.

Ránézésre olyan 17, 18.

Együtt jövünk az iskolából.

Ő hozza az unókahugát, én ugyebár a gyerekeket.

És amíg a gyerekek elől vidáman ismerkednek egymás szokásaival és életformáival - elmondásos alapon, mi is Ildivel ugyanezt tesszük.

És Ildi mesél.

Sokat.

Mert én egyáltalán nem mesélek, csak hallgatok. De azt valószínű jól, mert csokorba fonódik a történetek szára.

Van egy szegény fiú.

Cigány. Sérült. Gyakran látni mindenfele, kutyákkal körülvéve. A gyerekek is bámulják, mert szokatlan jelenség.

Valahogy a tornyosuló szerencsételenségében, állandóan vidám.

Három kutya hűsége kíséri szeméttől, szemétig.

Turkál, öltözik, jóllakik, kacarászik, mondikál majd továbbáll.

Közben a kutyái kegyetlenül támadnak.

Ezt nem szeretem.

Ildi meséli, hogy gyakran mennek fel a síntérek a telepre. De mindig kutya nélkül távoznak, mert arra az időre mindenki eldugdossa a kutyáit.

Kell a kutya, mondja. Megvéd és melegít...

Marci - és a három kutya.

Nekik is rengeteg a kalandjuk. Csak így, együtt.

Sajnos - meséli Ildi - Marci nem mindig volt ilyen boldog.

Ahogy nőtt és látták, hogy beteg - láncra verték az udvaron, mint a kutyát se. És úgy nőtt fel. Ma is látszik a nyakán a lánc.

Meztelen volt, nem adtak ruhát sem rá.

Egy szomszédnéni néha átjött és megfürdette. Ráöntött egy tál vizet, mert bűzlőtt - mondja Ildi.

Neki éppen egy éve halt meg a barátnője.

12 évesen férjhez adták. Aidses lett. Ennyit élt még. 7 évet és kész. Meghalt.

Nálunk hamar meghalnak az emberek...

Hamar is születnek.

Apám mondta, ha szülök egyet - megöl.

Tanulok, aztán munkát keresek valahol.

Erzsi szülei is dolgoznak.

Igaz a leánka egész nap egyedül van, nem ülhetek mellette...

Közben óriási a család. Nem tudni ki kinek a kije. Jönnek, mennek a nagybácsik, nagynénik, Ildi állandó. Ha iskolában van éppen - akkor nem jöhet.

Múltkoriban éppen a rádióhoz mentem adásba.

Utcán ért a szürkület. Egy hét fős cigánybanda jött velem szembe. Fiatal férfiak.

Éppen azon voltam, hogy ejsze tanácsosabb lesz átmenni a másik oldalra - amikor felrikkant az egyik - né az Anna anyja. Majd köszönnek mind.

Ez egy hovatartozás érzés volt a javából. 

Anyu is mind ismerte a cigányokat. A munkája miatt. Minden cigány a piacokat seperte, neki dolgoztak.

Egyszer ellopták egy szárítónyi ruhánkat.

Anyu kiakadt.

Egy szál pongyiban szaladt fel a telepre, hogy hol vannak a ruhák.

Jajj Éva néni, nem tudtuk, hogy a magáé...

Csomóban hozta haza, ahogy lekapkodták a kötélről.

Hát így vagyunk, de szeressük...

http://www.youtube.com/watch?v=RGLquqhSnxw