Jelentés a világról...

Annyi  felfoghatatlan képtelenség történik a világban, hogy eljutottam arra a szintre, ahol már úgy érzem többet nem vagyok képes benyelni.

Dönthetek – vagy nem figyelek többé,

Vagy másra figyelek,

Vagy nézőpontot változtatok.

Azaz, igyekszem majd mindenben mekeresni a jót.

Ezzel csak egy kis gond van. Nem mindenben vannak jó tényezők is.

Rengeteg olyan történés van a világban, amik nem szolgálnak senki javára, sőt – bántanak, rombolnak és pusztítanak.

Nyilván nem tudom mi a megoldás. Ha meg akarod változtatni a világot, tedd meg az első lépést te magad… Ha szebbé akarod tenni a környezetedet, a szépség légy te magad.

Csupa olyan dolgok, amik a hétköznapok bosszantó forgatagában teljesen működésképtelenek.

Keresem a megoldást, mert tele vagyok.

Most valami éppen olyannal – amiről beszélni sem merek. Mert egyszerűen nem lehet.

Lehet a szaturáció ütött ki rajtam a világgal szemben, himlő formájában, nem tudom. De kínoz és szenvedek – és ha addig élek is igyekszem a végére járni. Mert nyugodni nem tudok.

Idő…

Ideje van az örömnek és boldogságnak,

Ideje a bánatnak és meghalásnak,

Ideje a reménytelenségnek és félelemnek,

Idő önmagamra és amit tőled nem féltek.

Ha nem tudsz belemerülni egyszerűen az egyikbe –

Nem lehet részed soha semelyikbe.

Szeretned kell és akkor gyülölni nem szabad.

Szenvedni és akkor az öröm távolmarad.

Reménykedni és nyakadba ugrik a jövő

-          Tudom nehéz, de ez a kulcs a mindenttevő.

Akarok hinni abban,

Hogy a világ talán szebb is lehet.

Gyere hidd velem, hogy szerethesselek.

Elég volt a fájdalom és elég az üröm.

Akarom a szebbet , a jobbat és végül a nagyon jót

Küzdj velem – hagyjuk magunk mögött az ideit hót.