2013. február 13., szerda

Én rengeteget szoptattam. Ha években gondolkodunk - úgy is többet, mint öt és volt olyan időszak - majd fél év, ami alatt tandemszoptatást végeztem. Magyarul, egyik mellemen egyik - másikon a másik gyerek lógott. 
Akkoriban az énképem egy hatalmas, fedetlen és logó mellekkel jövő-menő meztelen nő képével volt jellemzhető. Ha magamra gondoltam, gyakran álltam a prefektúra épülete előtt - egy kis semmiben, farral a frontnak és szoptattam látástól vakulásig.

Nyilvánvalóan nem vagyok egy rossz tehén - mert a tejemet alig lehetett elapasztani.
Nem is tudom miért hagytam abba.
Talán befuthattam volna egy tehetséges menedzserrel egy szép karriert - a Nagy Szoptató néven.

Abban az időszakban persze nem volt ez ennyire bulis.
A gyerekek - főként az első hónapokban, éjjel-nappal szoptak. Aztán egy idő után egyfolytában - voltam cumi, stresszoldó, vigasztaló nagyhegy, szórakoztató laktóbár, biztonságok kiapadhatatlan forrása - s még ki tudja mi minden.

Annát törbe csaltuk annak érdekében - hogy önként mondjon le az önkielgégítés eme széles körben elismert formájáról. Szerelmes lett - s tudattuk vele, hogy elég gáz, ha kiderül a kisfiú előtt, hogy ő még szopizik. Ekkor volt három éves.

Balázst nem lehetett holmi szarokkal eltántortani. Mai napig nem mondott le, csak éppen szünetet tart.
Ha nagy leszek - annyi didim lesz, amennyit csak akarok... - s ez is egy életcél. Volt aki már beérte kevesebbel is...

Érdekes ahogy az idő megszépíti az emlékeket.
Akkoriban nem volt mindig könnyű leállni mindennel és jó nyugisan leülni szoptatni. Átadni magad a csendnek, rendnek, harmóniának és a másiknak.
Főként - mert én egy nyughatatlan, állandó cselekvő és ténykedő ember vagyok.
De mindent megtettem annak érdekében, hogy nekik legyen jó elsősorban.

Amikor nagyobbak lettek és már párbeszédet lehetett folytatni velük - el-elmondtam, hogy nekem ez most nem jó. Pont most nem. Balázs mindig rávágta - én érted megtenném... - na, s akkor ez felért öt szoptatás voucher-el.

A minap a lelkem eszembe jutatta ezt az időszakot.
És olyan szépnek tűnt.
Olyan jó érzés töltött el.
A huncut idő ezt is színesre festette. Mint minden egyes emléket. Ami meg kiszínezhetetlen - azt egyszerűen összegyűri és eldobja. Jó mélyre. De ezt már nem fogja. Lelkemben mély - meleg színeket öltött a Szoptató Anya képe - mellein két logó gyerekkel - vagy logó mellein két gyerekkel :))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése