2013. február 23., szombat

Én a környezet kontra genetika elméletpárbajban - egyre inkább környezetpárti vagyok, ahogy vénülök. Igen, vallom, hogy fontosabb a környezet, ahol felnövünk, formálódunk és ingerek, hatások érnek - mint azok a gének, amikkel születünk és valamilyen szinten befolyásolják azt amivé leszünk.

Itt vannak a romák.
Ezek közül is azok, akik megpróbálnak normális, társadalmi szabályok szerinti életet élni.
nem könnyű nekik!
Többször említettem Anna osztálytársnőjét, a kis cigánylányt.
Hároméves korától folytatnak aktívan harcot nap mint nap az előítéletekkel és a be nem fogadó, el nem fogadó emberekkel a szülök - úgy, hogy közben nem szakadtak el attól a közegtől, amibe beleszülettek.

De a kislány tiszta, rendezett, mindene megvan és igyekszenek lépést tartani az osztálytársakkal.
Minden álló nap belenyillalik a szívem igyekeztükbe.
Anna meg csak tátja a száját amikor mesél a kislány - hogy közfürdőben tisztálkodnak, hogy miként élnek, hogy amikor beteg volt egy hétig pizzat ehetett, mert az a kedvence és akkor azt kapta...

A nagynéni, aki vigyáz rá, szintén iskolás.
Elhozza az iskolába, hazaviszi, majd bezárja.
A gyerekek nem fogadják el őket. Mondja Anna és a tanító is, hogy gyakori a csúfolódás.
Anna szereti. Mulatattja. Jó nagyokat kacagnak együtt, jókat játszanak - igen jólelkű kislány.
Van egy másik.
Gazdag, de gonosz.
Tőle például helytelen szavakat tanúlt Anna és gyűlöletet. Mondtam is - drágám nézd, anya tudja, hogy nem szólhat bele abba, hogy kivel jó neked játszani, de hálás lennék - ha belátnád, hogy ez sem neked sem nekünk nem tesz jót.
Megmagyaráztam és belátta...
Nem lesz ez mindig így, de amíg lehet el-elmondom, hogy mit gondolok.

A lány, a nagynéni, hát az egy külön szám.
Tele jóindulattal, és sok sok suttyósággal.
Szereti az iskolát mondja, mert akkor legalább nem kell unatkozzon, ha ott van.
Mert ha otthon van - ül az ágyba. Nincs mit csináljon, úgy hamarabb telik el a nap.
Nyáron hintázik. És várja, hogy elteljen a nap....
Megállt az eszem.

Én ennyi idősen azt sem tudtam hova rohanjak.
Edzésre, olvasni, barátokkal találkozni, templomba, úszni, biciklizni, korcsolyázni, kutyával túrázni, szaladni ...  s reggelig folytathatnám. Mi az, hogy egy ennyi idő gyereknek annyi az élet, hogy várja, hogy elteljen a napja?
Na erről beszélek.
Valószínű ezt látta.

Én vagy az én gyerekeim soha de soha nem unatkozunk.
Mindig van mit tenni.
Ezer dolog van. Tobzódni lehet a sok teendőben.
Mert így szokták meg. Ezt látták.
Szoktam is mondani, hogy aki olvasni tud és unatkozik, az hülye.

Elnézem a fiatalokat.
Vannak azért ilyen nemtommicsináljak típusú gyerekek.
Megáll az eszem.
Ha oszi lennék talán tartanék egy modul Hogy ne unatkozzunk ezer kaland árnyékában típusú foglalkozást.
Lehet, hogy nagyobb szükség van rá, mint gondolnánk.
Milyen kár...
Mert soknak nem lesz elég az élet, hogy rájöjjenek - minden egyes elvesztegetett percért kár!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése