Az én édes jó anyámnak és apósomnak van egy nagyon közös nevezője. Sok nevezőjük van meg sok bennük a közös -  de ez, a nevezők nevezőjének a legközösebbje. És ezt mindenki realizája aki kettejük társaságában akármikor és akárhol eltölt olyan átlag négy percet.
Mindkét lélek egy-egy ki nem bontakozott sámán.
Imádják a medicinát, a gyógynövénytant, a gyógyszerészetet és még a kuruzslások sem hagyják őket hidegen.
Ők azok, akik mindig tudják, hogy minek örülne a másik.
Egy-egy új hogyan orvosuljuk egymást gyorsan és hamar szakkönyv soha nem lehet melléfogás.
Van úgy, hogy küldenek egymásnak újságból vagy szaklapból kivágott és lefénymásolt cikket a citrom és a foghagyma jótékony hatásairól az erekre.
Ilyenkor nagy az öröm.
Még aznap délután elvonulnak - sörügnek és forognak, kevernek és kavarnak, szorítanak és felfognak, ráimádkoznak és becsomagolnak.
Ebből mindenki kap aki egy kicsit is számít.
Nagy kiváltság...

Van ennek egy szorakoztatóbb válfaja. Amikor apósomék látogatóba jönnek.
Megy egy órát azígyazunókákúgyazunókák című lemez - de ezt elég gyorsan és határozottan szorítja le a toplistáról a hatékony gyógymódok alapos kitárgyalása.
Első körben megosszák a bajokat, észlelt tüneteket - vérnyomás értékét és pulzusszámok adatait - pihenő, fekvő, szaladó, guggoló és fejenálló pozitúrákban lemérve háromszor.
Aztán következik a ki mit olvasott az utóbbi időben című kör.
Majd rátérnek a bizonyos alapanyagok felhasználási módjaira.
Végül pedig mindenkinek tanácsot adnak akut vagy krónikus panaszaira.
Mi az urammal - így pár év után mulatunk ezen.
Régebben ki-kiverte a biztosítékot.
Ma már megszoktuk, követni tudjuk - sőt bizonyos sorokat a szövegkönyből már mi magunk is ügyesen visszamondunk, hiszen mindig ugyanaz hangzik el.

És vannak ilyen emberek.
A ki nem bontakozott sámánok.
Ők azok akikkel a korházban is érdemes diskurálni, mert hatákonyabban kúrálnak mint az orvos valaha. Ők ugyanis szenvedélyből művelik ezt. Míg az orvosnak csak egy hivatás marad - jó esetben.

Annáéknál utolsó évben bejelentették az oviban, hogy ingyenes szemvizsgálatot tartanak. Vigyük a gyereket meg megmondják a tuttit.
Vittük.
bejött három kicsi fiatal leánka egy hatalmas mikroszkóp szerű objektummal - és a gyerekeket szépen sorbarendezték. Pisszeni sem lehetett, me dogoztak.
Mindenkit alaposan megvizsgáltak az objektummal. Megnéztek, megtapogattak. Éppen mint Derék Rókus és Méla Béla a Pinokkioból. Rendkívúl jó volt a Show. Aztán a diagnózist felírták egy cetlire - azzal a közös üzenettel, hogy akinél valamilyen rendellenességet észleltek várják a rendelőjükben ekkor és ekkor - a vizsgálat ennyibe és ennyibe fog kerülni, de ha kell szemüveg az ennyi százalékos engedménnyel fog együttjárni. Híd basszus.

Az én leánkám cetlijén írja, hogy belső szemtengelyferdülés. magyarán kancsi.
Hoppá mondom. Mint minden lelkiismeretes szülő azonnal felhívom a férjemet hogy né a leánka kancsi futni kell, amíg tart a készlet, nehogy lemaradjunk. És csak ennyi lesz. Nem az egész fizetés bébi, csak fele...
Jó.

Másnap gondolom csak megtudakolom mi van - a szülőktől. Mindenki hallgat. Én mondom né - ez volt a papíron. Annával baj van. Ahhoz hogy kiderüljön - MINDENKINEK AZ VOLT A CETLIJÉN.
Namármost vagy egy egész óvodányi gyerek belső szemtengelyferdüléses, vagy az óvodának köszönhetően lettek mind ugyanazok, vagy a csajok játszodták el igen hihetően a Méla Béla Showt - vagy na...azt húzunk be akit lehet.
Anna azóta is jól van.
Jól lát - habár lehet hogy a nagyszülők gyógynövényismeretének köszönhetően van így.
Nem tudom...