Az emberi léleknek sok színe van. 

Éppen olyan mint a virág.

Ápolni kell, öntözni - de azt sem mindegy, hogy hogyan. Vannak lelki virágok, melyek nagyon szeretik és igénylik a törödést. Ismét mások igénylik ugyan, de nem állandóan. Ritkán és alaposan.

Ha rájössz a te virágaid lelkének ápolási titkaira - örökké virágzani fognak a te örömödre. Mert betegesen keresik a fényt. Fénnyel táplálkoznak - törödéssel csillapodnak és cserében virágot és örömöt ontanak neked.

De nem mindenki szereti a virágokat.

Vannak akiket a virág nem tesz boldoggá.

Éppen olyan passzívan sétálnak el mellette - vagy át rajta, mint egy hegy szeméthalom mellett.

Az ilyen emberek nem képesek életben tartani lelki-virágokat és gondozni, öntözni a túlélést biztosító növényeket.

Ők csak addig élnek amíg tudnak és úgy ahogy akarnak.

Nem ismernek sem törvényt sem szeretetet.

Az ilyen emberek mellett - legyen az szülő, barát vagy társ - meghalnak a virágok.

Többé nem fordulnak fény fele. Önmagukba roskadnak.

Kiszáradnak, lekónyulnak és megroppannak.

Álmaikban találkoznak majd a fénnyel  de a valóságban sem erejük sem bátroságuk nem marad arra, hogy megemljék a fejüket.

Erőtlenek és némák.

A virág önmagát megöntözni képtelen.

Gondozni és átültetni önmagát túl kevés.

De annyira gyönyörű és oly sok élet rejlik benne - hogy minden fáradtságot megér.

A virágnak is angyala van.

Pláné a lélek-virágnak - mely megfelelő kezekben - erős szelekkel dacolva, télen-nyáron terem.

Illatozik és gyönyörű, jókedvet áraszt és harmóniát - szeretetet és fényt.

Gondoskodástól függetlenül - minden egyes gondosan gondozott lélek-virág igénye az időközönkénti önmagába roskadás.

Ilyenkor mint a főnix madár - magába roskad - felégeti önmagát, hogy hamvaiból újraéledve még több, még szebb és még magasztosabb legyen mint valaha.

Nem szabad megijedni.

Hagyni kell.

Várni kell és vele együtt örülni kell - romjaiból előbukkanó megújúlt önmagának.

És még egy - 

a növények szeretete, a gondozástan - nevelés kérdése.

Azok a gyerekek akik cselekvő példamutatásból és helyes hozzáállásból nem tanulják meg szüleiktől a lélek-virágok gondozástechnikáját - örömök nélkül élik majd le életük minden napját.

Szülői és felebaráti feladat tehát a cselekvőképes hozzáállás megmutatása már egészen zsenge korban.

Mert ha valakit megszelidítünk - felelősséget is vállalunk érte. Nem egy szezonra, hanem egy egész életre. jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben ... míg a halál el nem választ. és azt már tudjuk, hogy nem elválaszt, hanem egybeköt bennünket. az örökkévalóságig és még azon is túl...