Az emberi élet, mint olyan felülnézetből egy cérnaszálon lóg.

Erre akkor jöttem rá, amikor több ízben szembe kellett néznem a más vagy éppen saját mulandóságom ijesztő és földhözragadt valóságával.

Amikor megismertem a férjemet, már javában túl voltam a daganatokkal való szembesülésen.

Szinte automaitikusan, válaszként alakúlt ki bennem az a készenlét, amit az élet számomra jelent.

Nem hagyok soha semmilyen, még apró elvarratlan szálakat sem magam mögött, mert bennem van az, hogy ha valaki át kell vegye a mindennapi ügyeimet - egy tiszta képet kell kapjon azokról.

A férjemet egy darabig megijesztette ez a fatális jelenlét. Hogy azonnal elmosogatok, mert ha közben valami érne, ne más kelljen megtegye utánam, vagy ha kilépek a házból, úgy teszem, mintha soha többé vissza nem térnék, mert mi van akkor ha ez tényleg így lesz. Már akkor jelezte szerényen, hogy ez számára holt furcs, sőt beteges és egyáltalán nem fiatalokra jellemző. Az anyja csinál ilyesmiket...mondta. Azóta már láttam az anyja se...

De tudod, amikor ott ültem egy hideg korház folyosóján egyedül és azon gondolkodtam hogy akkor most rákos vagyok-e 23 évesen vagy sem - átértékelődött bennem kegyetlen mód az élet.

Az orvos meggondolatlanul ilyesmit mondott: a maga anamnézisével - és családi hátterével - ha az eredmények most nem lesznek rosszak, hát azok lesznek egy hónap múlva vagy jövőben. Ezzel most már együtt kell élnie.

Akkor majdnem belepusztultam.

Ma már megtanultam együtt élni vele.

Ha nem vagyok őszinte magamhoz, ha felgyülemlenek az elvarratlan - főként lelki szálaim, azonnal megbetegszem. És ez makacsul addig tart és olyan intenzitással, amilyen szarban éppen ástam magam.

Tavaly télen számomra ismét egy tiz esztendő távlatából olyan lecke volt az újabb visszaesés, hogy csak tanúlságokat hozott. Önismeretről, őszinteségről és igazmondásról, hitelességről és transzparenciáról.

Az életed - ha zavaros - mindenki számára zavaros.

A munkádban, magánéletedben, lelki-szellemi és testi síkjaidon érezteti hatását.

Múltkor mondom korházba menet - sorolom kegyetlen, hogy mit mikor hogyan. Látom zavarja őket, hogy búcsúzom, de szeretem ha tisztában vannak mindennel. Így én magam is tisztább és nyugodtabb vagyok.

Elengedhetem, hogy majd ismét, nagyobb erővel kézbe vegyem.

És azt tapasztalom hovatovább, hogy mindennel így van ez. Sikerrel és kudarcal, szerelemmel és elhidegüléssel, hiánnyal és beteljesedéssel, igazmondással és hazugsággal - el kell engedni helyenként, hogy idővel jobban és nagyobb erővel, hatékonysággal tud megfogni azokat a láthatatlan de életet biztosító szálakat.

merd érezni
merd átélni
merd bátran meglátni
merd bátran elengedni
merd bátran újrafogni
és merd megmutatni...