Aki volt katona, lakott bentlakásban vagy elköltözött szülői fészkéből, pontosan tudja mit jelent csomagot kapni.

A csomag fogalmával zsenge gyermekkoromban ismerkedtem meg.

Mivel idősebbik testvérem 11 évvel nagyobb mint én - taknyos gyermek voltam amikor katonának vitték.

Határozott emlékeim vannak a tyúkanyó szerepébe bújt édesanyámról, aki minden egyes jófalat egy részét gondosan félretette bátyámnak, sütött-főzőtt, Carpatit vett és éllére állította a pénzt, házicsokit sütött és külön pakolt a tiszteknek is.

Pakolt ha küldeni kellett és pakolt ha látogathattuk.

Kemény katonaságot gyűrt le - minden jó falat életet menthetett volna, ha el nem veszik. Az elején nem akarta bántani édesanyámat, majd kerek-perec kijelentette, kérlek anya ne küldj többet - soha egy falatot sem ehetek belőle. Behívnak, megmutatják, majd megeszik. A mocsok oláhokat ne etesd!

Akkoriban - a kommunizmusban rengeteg fiatalt törtek meg a katonsággal. A bátyám is így járt. Akiket ismertem, mind így jártak. Soha nem meséltek katonakori élményeikről - csak ha rettenetesen megrészegedtek és felszakadt a tartó gát. De akkor szörnyűségeket...

Na de vannak a csomagnak jobb formái is.

Például az intris csomag.

Hazamegy valaki a bentlakásból, és akkor minden egyes helybéli szülő kötelességének érzi, hogy a gyermekének jutasson valamit a legjobb javából.

És jön a zsírban tocsokó pénz, a házikolbász, a bécsi szelet, a házi kenyér, a süti és minden mi szem-szájnak ingere.

És az ember behúnyt szemmel eszik. Minden falatot - akár a szenteltet  - élvez és gyógyító erővel ruház fel.

Volt olyan időszak, hogy csak akkor ettünk a csomagból, ha honvágyunk volt. A végén már meg volt rohadva - de egy-egy falatot bekaptunk és behúnyt szemmel élveztünk végig - mert az otthonból volt egy darab.

Csomagot küldtek a külföldön dolgozók - a buszok beindulásának első órájától, napjainkig.

Voltak benne csuda dolgok, amikről alig tudtuk kitalálni, hogy eszik-e vagy megisszák, értékes tárgyak és pénz. Mentek - fordulóval a hazai jófalatok.

Ma már rendszere van. Nálunk is folyamatosan küld Tata a gyerekeknek ezt-azt.

Kimész - megjönnek, névsort vezetnek hogy kik küldtek, kiknek, kiadják... Pfááj, fejlődik a rendszer. Ma - holnap adatbázisa lesz ennek is.

Itt jutnak eszembe azok a nyomorúlt idők, amikor 14-2o órákat zötykölödtünk Budapestig, hogy azt hittük a nyavaja megesz menten. Ha húst vagy ehhez hasonlókat vittem - amikor leszállítottak a buszból a határnál, bedobáltam a kukába, amíg átvizsgáltak az ott volt majd mielőtt visszaültünk volna kivettem a kukából és vissza a buszra.

Svédországba menet - amikor emigráltunk - egy egész lakás ára volt a ruha béléseinkbe varrva...

Mit ki nem talál az ember, ha kényszerítik...

Na de legjobban csomagot a falun élő ember tud küldeni.

Annak jellegzetes szaga van, abban rituálé van, annak történelme van.

Van csomag - amivel azt üzenik, hogy gyógyulj meg. Van aminek az üzenete - mellettetek vagyunk. Van békítő csomag, van szeretlek titeket csomag - meg még rengeteg vállfaja a falusi csomagnak.

Teledestele finomsággal - zsírossal és cukrossal, házival és vágottal, tyúkkal és tojással.

Nálunk Mamáék a falusicsomagküldők.

Küldenek ha szeretjük egymást és ha nem. Ha betegek vagyunk és ha nem. Ha vajban vagyunk és ha nem. Ha hiányzunk és ha még nem. Szóval minden csomag más és más. Alap mindenikben ugyanaz - és a helyzet meg az üzenet szabja meg a csomag további tartalmát.

Én már nem csak azt tudom, hogy mikor jön a következő csomag - hanem nagyjából azt is, hogy mi minden lesz benne.

Egy biztos - ha már nem lesz, nagyon de nagyon fog hiányozni.

Akkor majd én fogok csomagolni valakinek.

Mert a csomagküldés élni fog, míg a világ, világ.