A SZOMSZÉDOK SAGA második epizódja - Barátok közt alcímmel

A blokkk, ahol mi grundoltunk, rengeteg leendő foglalkozás elsajátítására adott biztonságos kipróbálásI teret.
Lehetett tanulni csenést, elcsenést, átvágást, tolvajlást, összetartást, csapatmunkát, összefogást, bátroságot, vakmerőséget, mászást, kúszást, célbalövést, ablaktörést megúszással, száguldást, eszközhasználatot, szabad szexet - és a többit nem is sorolom, mert reggelig es tartana.

A blokkhátán, így hívtuk a területet, amit rendszerint friss vizelettel jelöltünk meg - kertek helyezkedtek el. Ez a sászémártié teteje, ami szervesen kötődik a dombhoz.  Onnan nem csak instant szagok szívárogtak fel - amit köznyelven ganyéfrodításnak neveztünk, hanem állat-hangok is, amik színessé és autentikussá tették szürke reggeleinket. De nem csak az állathangok töltötték be mindennapjainkat, hanem a tizesiskola csengője is, ami bőszen emlékeztett bennünket arra, hogy Cine are carte, are parte (akkor ugye még nem tudtuk hogy de saracie...). De idehallatszott a Kistemplom harangja is, amit a szél hordozott a hátán, hol örömünkre, hol nem.

A kertek módot adtak az itt lakó, igen nagy számú és vegyes nemű fiatalságnak arra, hogy megtanuljanak eszközöket létrehozni, kipróbálni, tökéletesíteni és felhasználni.

A legtermékenyebb kert a CECE baé volt. Cecet azért hívtuk Cece-nek, mert lopás közben egyebet nem mondott, mint CE, CE? - nyilván az idegességtől.
Hosszú botra üres konzervesodobozt erősítve, azt amelyikből a fuszulykát ettük ki, szépen lekaptuk a friss gyümölcsöt és akadálymentesen begyűjtöttük. A lehúlló termést a bátrabb és gyors fiúk - önmaguk korlátait meghazudtolva - a kertből hoztak ki, átugorva a kerítésen, dacolva a kutyákkal és az elhadart, gyors és már már érthetetlen csecsekkel.
Azután következett a futás.
Mindenkinek menekülnie kellett, közösen elszállítva a nehezen begyűjtött termést.

A blokkkk előtt, a kishegyen kertek, veteményesek terültek el.
Innen pótoltuk napi friss zöldésgbevitelünket. A zöldségeket rendszerint héjával és sárosan fogyasztottuk, esküdve gyógyító hatásukra.
Virágokat a Poklós menti kertek szolgáltattak. Innen is szervezetten kellett távozni - megtévesztő útvonalakat használva, előre eltervelt módszerek szerint.

Ha éppen lejárt a begyűjtési munkálatok ideje - lehetett csapágyasszekerezni, szarvaskormánybringázni, parittyázni, bermánozni - gombóstűs golyókkal, nyaki tájékra lőni a függöny mögül, vizes tasakokat hajigálni a szárítóból vagy éppen csak hétkövezni olyan cirka harmincan.

De volt Rókások tava korizás, erdőjárás kutyákkal, kirándulás, Hétfázás, Cementlapozás, Strandon sarkos fogó, Turbinába hídrólszökés, a tizennégyesbuszon az Aleeáig szorulás, és még sok minden más.

Hogy adnám-e ezeket a blokkéveket valamiért?
Nem. Soha.
Ahogy szegényjóédesanyám mondja - fiam, ha elveszik a villanyt, mindig van mire gondolni. Hát van...
Apropó MEGADTÁK A VILLAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAANYT!!!!!- emlékeztek? Ezt is mindig valaki beordította. Istenem....régi szép idők...