Volt egyszer hol nem volt - hetedhét országon is túl élt egy király - nem túl nagy boldogságban, szép feleségével.

Született két fiúk. Örültek, örvendeztek, hogy most mán lesz ki kormányozza a szegény országot és a maroknyi népet - de a király szíve mélyén egy lánykára vágyott.

Így hát azt mondta az ő feleségének, hogy immáron addig-addig próbálkozzanak, amig lányuk nem születik.

Megijedt erre az asszonyka és össze is kapta magát, hogy esztendőre rája megszületett a szép leánka, édesapja szeme fénye.

Ügyesen cseperedett, okosodott, szép is volt, csak erősen fiús. Lovagolt naphosszat, bírkózott testvéreivel, célbalőtt és csúfakat rittyentett ha valami nem úgy sikerült, ahogy azt szerette volna.

Édesapja sokszor leültette, s miközben szép haját füsülgette - lelkire beszélt.

De a leánra nem hatott a szép beszid.

Fogta magát s daccból vagy ki tudja, még a haját is fiúsra vágatta lópatkoló mesterivel.

Nagy volt a palótában a szomorúság, hogy most már ki fogja elvenni ezt a fiú-leánt, ha eljön annak az ideje.

De a leány kijelentette, hogy csak ahhoz hajlandó majd feleségül menni aki kiállja összes próbáit.

A király levelet íratott ország világ ellen, hogy jöjjenek a kalandvágyó, bátor vitézek, válogatott cigánylegények, mert amelyiknek sikerül derékba törnie leánya büszkeségét - azé lesz a fele királysága.

Jöttek is többen mint kellene - de egynek sem sikerült próbán keresztülvergődnie.

Kacagott a királylány a szeme is könnyes volt bele, hogy mennyi nyamvadt legény tévedt eleibe.

A szülők meg szomorkodtak, s szomorúan sirogattak - hogy úgy kell majd őket sirba palántáltatni, hogy ott sem lesz nyugtuk emiatt az engedetlen leány miatt.

Egyik nap, amint a király éppen országolt drágakövekkel kirakott trónszékében - jelentették alattvalói, hogy egy legény bebocsátást kér eleibe.

Engedjétek elém - rendelkezett a király és utolsót simított országalmáján, mintegy bíztatva az Istent, hogy forgasson egyet vergődő országa sorsán.

A legény szebb volt mint leány.

Haja akár a brokát omlott szét szikár vállain - szeme kékje tündöklött mint a páva farka és ígérte lágy hangon, hogy van benne erő megzabolázni azt az engedetlen leányt, aki ennyire megszomorította apja szívét.

A király annak rendje és módja szerint, örült is meg nem is, hitte is meg nem is, akarta is meg nem is - de végül adta beleegyezését.

Hívatták a leányt, hogy adjon számot a próbákkal, mert itt az utolsó legény, aki még nekiugrana.

S a szerelem nagy úr, nem ismer kegyelmet, jött a daccos leány, s azonnal áldozatává is esett. Megszerette a legényt, már a próba sem kellett - fogalmazták együtt a lakodalmas rendet.

Küldte a király hetedhét ország ellen, jöjjön mindenki - egyen és táncot lejtsen. Házasodik a világ legdaccosabb leánya, akit bétört egy szomszédos király gyenge fialánya.

Furcsa a szerelem és jó furcsa az élet - de ez a furcsa pár leélt aztán jó sok boldog évet.

Lett az országukban mindenkinek helye - lett aran és jószág, s bővőn eledelme.

S hogy gyermekük lett-e s milyen - fiúleán - aztat nem tudom, nem beszélik mostmán.

A lényeg a lényeg - a szerelem furcsa - ma nincs, s holnap áldozata lesz mindenki aki nyamvadt vagy vagán.