Veszteségről...

Annával ma összeakadt a szarvunk. Nem fajúlt ugyan veszekedésig a dolog, de bármilyen megoldást ajánlottam a felmerűlt problémára - röptiben blokkolta - egyedüli elfogadható megoldásnak tartván azt, amit ő ajánlott és számomra volt elfogadhatatlan.
Utoljára is magyarázatot adtam a kialakúlt helyzetre, majd felhívtam a figyelmét arra, hogy ezúttal nem csak magára fog kelleni összpontosítania, hanem másra is. Ez egy ilyen helyzet lesz.
Közben megvolt az ebéd, a mese - amikor megpuszilom lefekvéskor kijelenti - anyuka én még mindig nagyon haragszom.
Mire Balázs fiam - ugyan Anna, egy kis sérelem... Megvolt, fájt, elfelejted és kész...

Bizonyára nincsenek véletlenek, mert számomra ugyancsak nem léteznek.
Veszteségek, annál inkább.
Pesszimista lévén - hajlok afele, hogy hinni tudjam a maga teljességében, hogy Isten valóban azért vesz el dolgokat, hogy mást, hasznosabbat adjon helyette.
De én, aki benne vagyok, erre rálátást nem kaphatok, vagy ha megkapom, az rendszerint későn történik meg.
Elviselni sokkal könnyebb az olyan történéseket, amiknek értelmük van.
Ha valaminek nincs értelme, vagy én találom meg azt - na az számomra az elviselhetetlen!

A nem véletlen folytán akadok bele Jób történetébe.
Röviden a történet - ugyebár, hogy az Ördög elmegy az Istenhez és egyezséget kötnek, hogy próbára teszik Jób hitét.
Itt szoktak az Istenkáromlók felszisszenni, hogy milyen Isten az, aki mindezt megengedi????
Olyan, amilyen szülő én, vagy te - vagy a drága jó édes anyám.
Tudniiillik, amikor ő elengedett buliba, Jazzbe, kirándulni, fesztiválozni - ugyanezt tette.
Teljesen tisztában volt azzal, hogy hova megyek, kikkel, miért és mi minden fog érni - kihívások és ingerek szintjén.
Nem zárt be, nem szigorkodott, hanem a szemembe nézett, megfogta a kezemet és azt mondta - bízom benned, vigyázz magadra.
Itt követtem el magammal szemben a legnagyobb bántalmazásokat. Ritkán volt jó, vagy soha. Voltak fejezetek, voltak kapaszkodók és pihenők, de egészében véve jó túra - soha.
Jób is megjárja. De kitart.
Veszít, de kap.
Nem visszakap, hanem kap.
És ezzel van nekem bajom...

De ma rájöttem - a veszteség tényleg ilyen. Olyan hatással bír, mint a genny. Mindent kimar, mindent visz. És az űr helyére, ami utána marad - teremhetsz mindenféle virágokat.
És ha kicsit látó ember vagy, tudod - a világ nem ennyi, mint amennyi beléd fér.