2013. január 22., kedd

Vannak a mindenféle cigányok...vagy romák na, mert úgy kell szépen helyesen. És amióta az eszemet tudom, vagyunk itt egymásnak - hol így, hol úgy - de én már el sem tudnám képzelni az életet nélkülük.

Amikor gyermeklány voltam - a legjobb barátaim a cigány közösségből kerültek ki. Igazi ösztönemberek voltak. Lehetett tőlük olyasmiket tanulni, amit máshol soha nem - de az életnek nélkülözhetetlen kellékei. Verekedni és csúfakat mondani is tőlük tanultam - de erre már nem vagyok büszke. 

Itt vannak a gyermekek.
Mindkettőnek van jó cigány barátja.
Bevallom őszintén - örülök neki.
Egy igaz barát ebben a zsenge korban - mindennél jobban kell.
Van a lányomnak olyan barátnője is a suliban, aki a legjobb család sarja - de Isten őrizzen annak a gyermeknek a lelkétől. Bűzlik mint a kanális....
Mig a cigánynak esetleg csak a valaga...
S akkor melyik is rosszabb? 
Az amelyik bármikor tisztítható, vagy az amelyik már tisztulni soha nem fog, csak mind szennyesebb és szennyesebb lesz.

És vannak velük szülők. Könnyekre fakaszt az-az önfeláldozás, ahogy ezeknek a gyerekeknek a jövője érdekében küzdenek.
Milyen katasztrófálisan nehéz lehet öltöztetni, ételt tenni, tisztán tartani, váltóruhát és cipőt előteremteni, fizetni a közösbe, gyümölcsöt venni és hozni meg vinni, kitartani...
És félelem, csalódottság van bennük a kezdetekben.
Biztosak benne, hogy soha nem fogadják be őket 1oo%-ban.
Persze - tesznek is értük sokan közülük, de nem szabad általánosítani!

Amikor barátkozni kezdtek a gyerekeink - nem jöttek közel hozzám soha, rászóltak a gyerekükre - mielőtt rászólhattam volna én - és a szemükben volt az a megtört fény. Az-az úgyis mindegy...dolog.
Ma már nem az van. Együtt megyünk sokszor. A gyermekek elől csivitelnek és én hátrább egy lépéssel - olyan történeteket hallok, amiről legfélelmetesebb álmaimban sem mernék szembesülni.
És - én még azt hittem ismerem őket.
Hiszen egy városban, egy negyedben, egy fertályban élünk...

Nem tudom mi a megoldás.
Talán mint a Kisherceg-ben. Megszelidítés és gondviselés.
Ha már megszeretted, tartozol neki azzal, hogy figyelj rá.
És elmond mindenkinek, hogy ne általánosítson. Mindenki megérdemel egy esélyt, majd egy újabbat.
Azt hiszem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése