Számtalanszor hangzik el leíró, felszólító vagy feddő módban, hogy mennyire fontos a gyerekekkel minőségi időt tölteni, foglalkozni, játszani, beszélgetni, meghallgatni, nem szabadon hagyni - azaz tvre bízni és egyebek.

Igaz, igaz, egyetértek.

Mégis - ha tehetném, árnyalnám a dolgot. Ahogy mondani szokás - jóból is megárt a sok.

A gyerkőc - az én olvasatomban, egy érző lény. Akinél éppen úgy felléphet, vagy fel is lép a szaturáció mint nálam vagy nálad.

Mondok egy banális példát. Mindenki, aki ismer, tudja, hogy nem szeretem, hanem imádom a kolbászt. Amióta megszülettem így van ez. Kétévesen képes voltam megmászni 3 emeletet, ahhoz a családhoz, ahol a kolbászunk volt. Hátravágtam az ajtót és a kolbimat követeltem. Ma is csúfolódnak ezzel.

Anyosómék - négy napon át - vagy hétféle kolbásszal tartottak. Én úgy, de úgy megcsömöröltem a kolbásztól, pedig nem ettem sokat - hogy egy darabig nem fog kelleni, még álmomban sem. Ez nem jelenti azt, hogy mostantól már nem szeretem, csak azt - hogy köszönöm, egy darabig elég, mellőzném.

Vissza a gyerekekhez.

Mondtam, jóból is megárt a sok.

Az ünnep számomra azt jelenti, hogy minden családtag korlátlan szabadságnak örvend, amit lelkiismerete szerint a családra fordít. Együtt csinálunk mindent. Házon belüli és kívüli tevékenységek, tömérdek sok társasjáték, közös nassolások és étekzések, közös alvások és hancúrok.

Ha ez, minden napos lenne - fárasztóvá válna. Hiszen kell ez is, de kell a külön útakon való járás is, ami egyénileg segít a kiteljesedésben.

Valamelyik nap mesélte valaki, hogy a gyereke 3 éve sportol versenyszerűen. Képzelem-e, hogy ez mi áldozattal járt számukra anyagilag, időbefektetés szempontjáből, meg egyebek.

A gyerek meg bejelentette, hogy megunta, most már többet nem menne. És ők - bekeményítettek - mert bizony nem fognak 3 évet csak úgy kidobni az ablakon...

Nem szeretném kommentelni a dolgot.

Benne van.

Namármost - gondolkodjunk csak el egyénileg a bambulás, a megélés, az egyedüllét, a semmittevés fejlesztő hatásain. Olyankor ismerkedik önmagával a lélek. Olyankor tisztítom meg a municíóimat a világgal szembeni harcra.

Hol van az olyan gyermek életében - önmagával való ismerkedés, barátkozás, akit egy percre sem hagynak magára, magyarul békén - a fejlesztés érdekében.

Nem akarok vitát bontani a fontossági sorrend felett -  de nem vagyok biztos benne, hogy az evilági értékek és tálentumok - örök értékek lennének.